Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Kulcsár Krisztina: „A’ pestis idején mire kellessék vigyázni”. Védekezés a határvidéken és a Magyar Királyság belsejében a 18. században
észlelt fertőzésről szólt, de már figyelmeztette valamennyi országlakót a veszélyekre, és előírta az egészségügyi igazolások szükségességét. Az elővigyázatosság nem csupán a kijelölt vesztegzárállomásokon és a veszteglőhelyeken volt elengedhetetlen, hanem a fertőzött településeken is. A rendelkezésekből jól látható, hogy az egyik legfőbb feladat a betegek és a fertőzött települések izolálása, elkülönítése volt. A védekezés céljára védővonalat, járványzárat (linea -t) húztak, leggyakrabban a természetes határvonalak, vagyis a folyóvizek mentén, ahol ellenőrizni lehetett az átkelőket, másrészt a vármegyehatárokon.64 1739 júliusában létesítették az ún. felső záróvonalat a Lajta és a Morva folyók mentén – így védve a monarchia fővárosát és a cseh-osztrák örökös tartományokat. Az ún. alsó záróvonal kialakítását június elejétől kezdték meg a Vág folyó természetes határát felhasználva, amely innen Komárom, Veszprém és Somogy vármegye területén húzódott. Az 1740. április 16-i rendelet65 enyhített a korlátozásokon, mivel a két záróvonal között fekvő és egészségesnek (vagyis nem fertőzöttnek) tartott vármegyékből (Moson, Sopron, Vas, Győr, Veszprém, Zala, Somogy, Pozsony és Nyitra) könnyebben lehetett az osztrák tartományokba utazni: csak egy igazolást, útlevelet (passus ) kel lett felmutatni az országhatáron. Ezzel az utazó bizonyította, hogy az azt megelőző négy hétben nem járt az alsó záróvonalon kívüli, fertőzött területeken. Akik az alsó záróvonalon kívülről tartottak Alsó-Ausztriába, azoknak Mórnál, Kisbérnél és Szentlőrincnél kellett négy hétig vesztegelniük és a portékáikat fertőtleníteniük. Az egész királyságra érvényes, egységes szabályozást és instrukciót a már említett 1770. évi egészségügyi szabályrendelet66 nyújtott, amely külön kitért a járvány veszély esetén alkalmazandó intézkedésekre. Ennek bizonyos elemeivel már találkozhatunk az 1738 és 1743 közötti járvány idején, de kijelenthetjük, hogy akkor inkább az egyes területekre vonatkozó, helyenként eltérő instrukciók voltak a jellemzők, nem pedig a központi előírások.67 Ezek a helyi, vármegyei vagy városi ren deletek részletekben, szigorúságukban vagy akár bizonyos időtartamokban eltérhettek egymástól, de az általánosan alkalmazandó módszerek és a fertőtlenítő anyagok azonosak voltak. 64Vö. Török Enikő: „az infektus egészségessel ne konveniáljon, ne barátkozzon”. Az 1738–1743. évi magyarországi pestisjárvány elleni védekezés térképei. A hét dokumentuma , 2020. 11. 04. https://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/az_infektus_egeszsegessel_ne_konvenialjon_ne_baratkozzon (Utolsó letöltés ideje: 2020. november 5.) 65MNL OL, Helytartótanácsi levéltár, Magyar Királyi Helytartótanács, Benigna mandata (C 13), 1740. április 16. Magyar nyelvű fordítása: MNL OL P 396 6. Acta sanitatis, 1. 1740. No. 292. 66A vesztegzárakra vonatkozó előírások magyarul, részletes magyarázatokkal: Balázs: Mária Terézia... 246–373. 67Hasonlóan híján voltak kezdetben az 1831. évi kolerajárvány alatt az általános érvényű szabályo zásnak, akkor egy ún. Gondviselés a Veszteglőkre című összeállítás tartalmazott utasításokat: MNL OL P 538 F. 43. Jelzeteletlen iratok, 1831–1832. fol. 167r. Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig 22
