Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Műhely - Fülöp Mihály: „Erdély, vagy annak nagyobb része”. A szövetséges nagyhatalmak vitái a magyar-román határról (1940-1945)
Észak-Erdély ellenőrzése bizonyult annak az „emeltyűnek”, amivel a Szovjet -unió a román politikai rendszert a sarkaiból kifordította. Sztálin ugyanis fokozatosan felismerte, hogy a monarchiával és a történelmi pártokkal szembeni leszámoláshoz a terület státusa olyan eszköz, amellyel hatalomra segítheti a kommunistákat. 1945. március elején Bukarestbe küldte Visinszkij külügyi népbiztoshelyettest, aki katonai s politikai fenyegetéssel bírta rá Mihály királyt a Rădescu-kormány leváltására, a szovjet- (és magyar) barát Petru Groza kormányfővé való kinevezésére. Visinszkij kijelentette: ha a király visszautasítja Groza kinevezését, „nem felelhet Románia, mint független állam fennmaradásáért”. Mihály király 67 a kinevezésbe akkor egyezett bele, amikor értesült a szovjet szándékról, miszerint Észak-Erdélybe visszatérhet a román közigazgatás. Visinszkij Sztálin „ajándékát”,68 Észak-Erdélyt 1945. március 13-án „adta át” Kolozsvárott az általa hatalomra juttatott román kormánynak. A történelmi pártokat erőszakkal szorították ki a kormányzati hatalomból, és megfosztották őket annak dicsőségétől, hogy a valamennyi románt egyesítő nemzeti cél – az „elszakított” erdélyi területek „visszaszerzése” – megvalósulásának részesei lehessenek. A Szovjetuniótól a vitatott területet a Groza-féle baloldali román kormány kapta meg, ami megteremtette az addig nemzetietlennek tekintett erők létalapját. Magyar‒román viszonylatban mindez azt jelentette, hogy a határkérdésben véglegesen kikristályosodott a szovjet álláspont „egész Erdély” Romániának juttatására, a trianoni határ visszaállítására vonatkozóan.69 A Külügyminiszterek Tanácsa 1945. szeptember 20-i Erdély-vitája A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia állam- és kormányfői a potsdami értekezleten hozták létre a Külügyminiszterek Tanácsát, amelynek feladata a békeszerződések előkészítése, az európai területi kérdések rendezése lett. A baloldali kormány egyoldalú szovjet akcióval Romániára kényszerítése az európai békerendezés egészét veszélyeztető vitát indított el a nagyhatalmak között. Mihály király 1945. augusztus 19-én lemondásra szólította fel Grozát, mert kormánya nem képviselte az összes demokratikus pártot, és így nem kaphatta meg a békekötéshez szükséges diplomáciai elismerést. Petru Groza és Gheorghe Tătărescu miniszterelnök-helyettes Europe, vol. V. doc. 339. Az idézet az eddig publikálatlan 36 oldalas memorandum 18. oldaláról való. A memorandum lelőhelye: National Archives and Record Administration, RG 59 State Department Decimal Files 1945‒1949, 740.00119 Control (Rumania) / 3-545. A memorandumot Timothy Dowling hadtörténész küldte meg, ezúton is köszönöm. 67Burton Berry bukaresti amerikai politikai képviselő 1945. március 7-i távirata. FRUS 1945, Europe. vol. V. 502‒505. 68Sarret bukaresti francia ügyvivő 1945. március 12-i jelentésében Sztálin „ajándékának/adomá nyának” nevezte Észak-Erdélyt. Idézi Fülöp Anna: La Transylvanie dans les relations roumanohongroises vues du Quai d’Orsay (septembre 1944 ‒ décembre 1947). Cluj-Kolozsvár, 2006, 58. 69Revízió vagy autonómia? Iratok a magyar‒román kapcsolatok történetéről (1945‒1947) . Bevezető tanulmány: Fülöp Mihály, sajtó alá rendezte, a jegyzeteket írta: Vincze Gábor. Budapest, 1998, 12. Műhely 220
