Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Műhely - Fülöp Mihály: „Erdély, vagy annak nagyobb része”. A szövetséges nagyhatalmak vitái a magyar-román határról (1940-1945)
zésig kell halasztani” (deffering the definitive disposition of this territory to the gene ral peace settlement). 51 Az angol és az amerikai kormány nem óhajtotta Erdély kérdését a háború alatt eldönteni. Londonban és Washingtonban52 közel egy időben (sőt mint látni fog juk, a rákövetkező esztendőben Párizsban is) hasonló elképzeléseket fogalmaztak meg a Magyarországnak ítélendő területsávról, a módosításhoz kapcsolódó lakosságcseréről, az erdélyi autonómiáról. 1940 nyarán a Turnu Severin-i tárgyalások előkészítése során Sabin Manuil ă 53 és a Teleki Intézet javaslataiban már felmerül tek ezek az elképzelések. Az amerikai béketervekben a kisebb határmódosítás lehetőségének mérlegelésénél abból indultak ki, hogy a román kormány maga is javasolt ilyen megoldást, úgy tűnt tehát, hogy a „kis-partiumi” területátcsatolást Románia hajlandó lenne elfogadni. Litvinov szovjet külügyi népbiztoshelyettes 1944. június 5-én Sztálinnak írt feljegyzésében foglalta össze Moszkva szempontjait az erdélyi kérdés mérlegelésénél. Kiindulópontként leszögezte: „az Egyesült Nemzeteknek Erdély ügyében semmiféle kötelezettségük nincsen, mivel a trianoni szerződés és az összes formális kötelezettség érvényét vesztette annak következtében, hogy Magyarország is, Románia is [az Egyesült Nemzetek ellen harcoló – F. M.] ellenséges államok .” A területi probléma megoldásánál a történelmi érveléssel szemben az etnikait részesítette előnyben. Erdély átadását az egyik vagy másik versenytársnak attól tette függővé, hogy mennyire tudnak tőlük a Szovjetunióval való tartós együttműködésre hosszú távú biztosítékot kapni. Romániát – ugyanúgy, mint Magyar -országot – ellenséges államnak tekintette, amely „büntetést, nem pedig jutalmat érdemel, de teljeséggel el kép zelhető Erdély odaítélése abban az esetben, ha Románia garantálja a Szovjetunióval való szoros és hosszú távú együttműködést, továbbá egyszer s mindenkorra lemond Besszarábiáról és Bukovináról. Románia Erdéllyel kompenzálva érezné magát Besszarábia és Bukovina elvesztéséért. [...]. Romániának ez esetben szüksége lenne a Szovjetunió segítségére Magyarországgal ellentétben, amely soha nem nyugszik bele Erdély teljes és végleges elvesztésébe.” Szovjet szempontból Litvinov az önálló erdélyi állam létrehozását tartotta a legelőnyösebbnek. Erdély ütközőpont, „Erisz almája” lenne Magyarország és Románia között, amely nem tudna a Szovjetunió védelme nélkül létezni. A külügyi népbiztoshelyettes mindenesetre azt javasolta, hogy Erdély önállóságáról 51NA FO 371/43998, valamint Foreign Relations of the United States 1944 . Europe volume IV. Washington D. C. (a továbbiakban: FRUS), Cordell Hull amerikai külügyminiszter távirata Mac Veagh kairói nagykövetnek 1944. április 11-én, 173‒174. 52Lásd Romsics: Amerikai béketervek ... 185‒190., 203‒209., 230‒243. 53Sabin Manuilă (1894‒1964): román szociológus, demográfus. Lásd L. Balogh: A magyar‒román... 229‒237. A szövetséges nagyhatalmak vitái a magyar‒román határról (1940‒1945) 217
