Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Kulcsár Krisztina: „A’ pestis idején mire kellessék vigyázni”. Védekezés a határvidéken és a Magyar Királyság belsejében a 18. században
folyadékot, és csak alapos törlés után helyezték vissza a borítékba. A selyem- vagy gyapjúfonallal összekötözött küldeményekről levágták a zsinórt, azt az egészségügyi szabályrendelet előírása szerint azonmód elégették, de ezt feljegyezték a borítékra. A küldeményt ugyanabban a borítékban továbbították a címzetthez, de újra lepecsételték zárásként. A levélfüstölésről a 19. században jegyzőkönyvet kellett vezetni, a leveleket sorszámmal látták el, és ezt a számot a levélre is rájegyezték. Ekkor már nem volt elég az esetenként szemmel látható bizonyíték a borítékon (a füst nyoma), még a füstölés (fertőtlenítés) tényét is fel kellett jegyezni a küldeményre „szembe tűnő nagy betűkkel”.49 A füstölés szemmel látható jelei ezeken a pestissel sújtott vidékekről érkezett leveleken figyelhetők meg a legjobban. Az 1740-es évek járványhelyzetének súlyosságáról nem csupán Christoph Hönemann nagybányai borbélyorvos sorai árulkodnak, de az is, hogy valamennyi levelét, valamennyi jelentését erősen megfüstölték, amelynek nyomai megmaradtak levelein.50 A karanténidő hatásai Ahogy az előzőekben bemutattuk, a tengeri karantén negyven napot jelentett. Ettől némileg eltért a szárazföldi vesztegzár időtartama a 18. század első felében: a veszteglés 42 nap, vagyis 6 hét várakozást jelentett a határátlépők, valamint a kereskedők és áruik számára. Ezt az időt járványveszély esetén a század derekán már csaknem három hónapra, 84 napra növelték. A vesztegzár idejének ügyében végül a már többször említett 1770. évi egészségügyi normatíva intézkedett, egységesen megszabva a várakozási időt. Az ekkor előírt letöltendő idő kötelezően a naptári hetet vette alapul, így eltért a Földközi-tengeri példától, a 40 napos zárlattól, mert járvány esetén a korábban megszokott 42 nap karanténidőt írta elő. A határátlépőknek járványmentes, de gyanús időben 28 napot, járványmentes időben pedig mindössze 21 nap „tisztuló időt” kellett eltölteniük a vesztegzárállomásokon.51 Ez idő alatt ugyanis már megjelentek a fertőzés tünetei. A vesztegzárállomáson levőknek az ellátásukat maguknak kellett megoldaniuk, így vagy vittek magukkal ennivalót, vagy a helyszínen kellett fizetniük az élelemért – ezzel a költséggel tehát számolniuk kellett a határátlépőknek, még úgy is, hogy előírták, a szükséghelyzet 49A levelekkel kapcsolatos eljárásmódról: MNL OL, Perényi család levéltára, Perényi Zsigmond ira tai (a továbbiakban: P 538), F. 43. Jelzeteletlen iratok, 1831–1832. fol. 88–89. „Az egyszerű vagy több más darabokat magába foglalo s’ nagyobb szerkezetett tévő Leve[le]k megfüstöltettise erant az arra fel ügyelő Tisztviselőnek ki adatott Utasitás”. 50Christoph Hönemann járványügyi borbélyorvos jelentése a rendelkezésére álló gyógyszerekről, 1742. december 13. MNL OL C 37 Acta pestilentia. Károlyi Sándor királyi biztos iratai, 1742. december 13. és Christoph Hönemann járványügyi borbélyorvos jelentése Nagybányáról, 1743. január 16. MNL OL P 396 6. Acta sanitatis. 1. 1743. No. 79. 51Balázs: Mária Terézia ... 258., 328–331., és lásd II. József jelentésében: ÖStA HHStA HausA Hofreisen 2-2-7. Konzept des Berichts Kaiser Josephs II. an den Staatsrat über seine Reise durch Ungarn, Slavonien und das Banat. fol. 329r–332r. Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig 18
