Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Levéltártan - Sasfi Csaba: Egészségügyi dokumentáció mint a levéltáros szakma (egyik) nagy kihívása
123 SASFI C SABA EGÉSZSÉGÜGYI DOKUMENTÁCIÓ MINT A LEVÉLTÁROS SZAKMA (EGYIK) NAGY KIHÍVÁSA Az egészségügyi dokumentációról több mint tíz éve jelent meg egy alapos állapotfelvétel a Levéltári Szemlé ben. 1 Azóta többször is említésre került az egészségügyi dokumentáció tisztázatlan levéltárszakmai helyzete, legutóbb a hazai levéltárügy aktuális problémáit és tennivalóit módszeresen számba vevő Problématérkép ben. 2 Írásom célja áttekinteni az egészségügyi dokumentáció problémakörét. A levéltárszakmai szemponttal kezdve először az egészségügyi dokumentum fogalmának megjelenését és kezelésének szabályozását mutatom be, majd az egészségügyi dokumentációt mint irattípust és annak tartalmát vizsgálom. A következő lépésben e speciális iratanyag jelenlegi helyzetét, mennyiségét és lelőhelyét határolom be. Ezt követően e dokumentumtípus tartalmának hasznosítási lehetőségeit vázolom, néhány példán bemutatva eddigi felhasználási módjait az orvosi-gyógyítási szempontú elemzésektől az orvostörténeti, mentalitás- és társadalomtörténeti feldolgozásokig. Végül a levéltári mintavételnek a tárgykörben történő alkalmazására, mint e sajátos dokumentumtípus leginkább célravezető levéltári átvételi és megőrzési módjára teszek javaslatot. Az egészségügyi dokumentáció fogalma és kezelésének szabályozása – történeti áttekintés Az egészségügyi dokumentációt, a levéltáros szakma címben szereplő nagy kihívását magában foglaló kifejezést az 1997. évi egészségügyi tárgyú törvények hívták életre. Az első, a XLVII. meghatározta, hogyan kezeljék az egészségügyi dokumentáció gyűjtőkategóriába tartozó iratok adattartalmát (a továbbiakban: Eüaktv), azok kiemelten érzékeny voltára tekintettel. Az egészségügyről szóló CLIV. törvény pedig tételesen meghatározta az egészségügyi dokumentáció fogalmát és az abba tartozó különböző irattípusokat. E két legmagasabb szintű jogszabály immár több mint két évtizede tart fenn olyan jogi szabályozási környezetet, amelyben nem biztosított egy valóban speciális információs státusú, valamint kétségtelen történeti maradandó értékű, ugyanakkor jelentős mennyiségű irattípus levéltári megőrzése. 1 Fehér Csaba – Horváth J. András: Egy irattípus krónikus állapotban: a kórlapok. Levéltári Szemle, 2009. 2 sz. 33–51. 2 Boross István – Gerhard Péter – Horváth J. András – Laczlavik György – Lux Zoltán – Sipos András: Iratképzők – maradandó értékű iratok – levéltárak. Problématérkép. Levéltári Szemle, 2019. 4. sz. 5–27., kül. 6–7.
