Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Kulcsár Krisztina: „A’ pestis idején mire kellessék vigyázni”. Védekezés a határvidéken és a Magyar Királyság belsejében a 18. században
Komárnok/Vyšný Komárnik) és Gaboltov (Galbatő), míg Árva vármegyében Podvilk (Podwilk) településekre.16 Az egészségügyi kordonvonal mentén a határvédelmet részben katonák, részben fegyveres civilek látták el. A Habsburg Monarchia déli részén a határőrök, délkeleti, hegyvidékes részén az ún. plajások őrködtek. Ők egy polgári zsoldos őrség tagjai voltak, akik nyáron a karánsebesi és az orsovai havasok lejtőin őrjáratoztak, hogy megakadályozzák a rablók és a csempészek illegális határátlépését. Az 1760-as évek végén ezen a szakaszon mindössze 27 katona végezte munkáját egy kapitány irányításával.17 Az erdélyi hegyeket a természeti viszonyok miatt szintén nehezen lehetett őrizni. A hegyvidéki átkelés nehézségei miatt ezért itt elsősorban a hágókra, szorosokra összpontosítottak. Ennek ellenére állítólag csupán csak a vesztegzárállomások környékén 5000 katonára lett volna szükség, de valójában 20 ezernél is több kellett volna a teljes határszakasz védelméhez.18 A legkésőbb kiala kított északi vonalnál a máramarosi határszakaszon a tervezet szerint járványmentes időben 62 poszton két gyalogos zászlóalj és három huszársvadron (huszárszázad) teljesített volna szolgálatot. Őket harminc medvevadász és hatvanhat civil őr segítette ki. Járványveszély esetén azonban erősítésként több mint háromszáz helyi parasztra számítottak.19 A valóság azonban másként nézett ki: a törvényhatóságok az előírthoz képest jóval kisebb számú határőrséget biztosítottak. A borsai határszakaszt 1773-ban megszemléző II. József meglepődve jegyezte fel úti jelentésében, hogy mindössze négy katona védte a Moldva felőli határt Borsa mellett, ketten kicsit távolabb posztoltak; „könnyen kikövetkeztethető, mennyire elégtelen ez az őrség” – hangsúlyozta a császár. 20 A Bereg vármegyei 37 határpontot négy század gyalogos és két huszársvadron védte nyolc medvevadásszal, kilenc vármegyei hajdúval és mindössze huszonkét paraszttal együtt. Járványveszély esetén ezen a határszakaszon négyszáz helyi parasztra volt szükség – a vármegye azonban mindössze 210 szolgálatához járult hozzá. Ezzel ellentétben Árva vármegye a teljes igényelt létszámot biztosította, a határvédelemben mind a 138 parasztra számíthattak – nem így Sárosban, ahol a vármegye a szükséges 668 fő helyett mindössze 100 parasztot engedett őrt állni. Ők így csak a legszükségesebb, stratégiailag fontos helyeket tudták védeni. Az őrség megszervezése tehát komoly nehézségekbe ütkö-16Ezek a települések még nem kerültek be az 1770-ben kiadott egészségügyi normatíva szövegébe. 17Österreichisches Staatsarchiv, Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Habsburg-Lothringische Hausarchive, Hausarchiv (a továbbiakban: ÖStA HHStA HausA), Hofreisen 2-2-1. Abschrift des Reisejournals Kaiser Joseph II. für seine Reise durch Ungarn, Slavonien und das Banat. fol. 12v. Zsupanek, 1768. április 30. 18ÖStA HHStA HausA Hofreisen 8-2. Auszug aus der siebenbürgischen Reiserelation des Kaisers. fol. 1032v. 19MNL OL, Magyar kancelláriai levéltár, Magyar Udvari Kancellária regisztratúrája, Acta generalia (A továbbiakban: A 39), 1770/4077. 20ÖStA HHStA HausA Hofreisen 7-1. Journal der Reise Kaiser Joseph II. durch Ungarn, das Banat, Siebenbürgen und das Gebiet von Marmaross. fol. 264r. Borsai vesztegzárállomás, 1773. július 13. Védekezés a határvidéken és a Magyar Királyság belsejében a 18. században 11
