Levéltári Közlemények, 91. (2020)

Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Kulcsár Krisztina: „A’ pestis idején mire kellessék vigyázni”. Védekezés a határvidéken és a Magyar Királyság belsejében a 18. században

útját. Ezért III. Károly már az 1728. október 22-i pátensében elrendelte, hogy a moldvai és szerbiai oszmán területekkel szemben hozzanak létre egy kordonvonalat a fertőzésveszély miatt,4

de ez végül nem valósult meg. A végső elhatározást

siettette az 1738-ban kitört nagy pestisjárvány és a ragálytól való félelem. Az egészségügyi ellenőrző vonal felállítása révén gondolták megvédeni a cseh-osztrák örökös tartományokat és a monarchia fővárosát.5

A teljes, a Habsburg Monarchia déli

határától Erdélyen át a Lengyel Királysággal határos északi határvonal mentén húzódó kordon felállítását végül a 18. század közepétől kezdődően, Mária Terézia uralkodása idején rendelték el. Ez a délről, a Tengermelléktől induló egészségügyi kordon, megerősítve a katonai őrséggel, a 19. század végéig védte a Magyar Királyságot (és közvetve Bécset és a cseh-osztrák örökös tartományokat) a járványveszélytől. Kiépülése több lépésben történt, és kezdetben igen fejletlen volt. A déli határszakasz kordonja már 1742-ben elkészült. A vesztegzárházakat, veszteglőhelyeket (contumacia

, Contumaz

,

Contumaz-Station6

) igyekeztek a természetes határvonalnál, a határfolyók mentén,

az átkelőknél felállítani. A többi szárazföldi karanténállomást a nagyobb forgalmat és kereskedelmet bonyolító határutaknál, csomópontoknál és határátkelőknél jelölték ki. Az 1770-ben kiadott, a Magyar Királyságra érvényes egészségügyi normatíva (az ún. Generale normativum in re sanitatis

) szerint a Habsburg Monarchiát a

következő vesztegzárállomások védték: a Horvát Királyságban Szluinban (Slunj), Radanovacban és Kostajnicaban (Hrvatska Kostajnica),7

valamint a Tenger mel -léken várta karantén a monarchiába érkezőket. A szlavóniai határőrvidéken Mitrovica (Sremska Mitrovica), Bród (Slavonski Brod),8

Ógradiska (Stara

Gradiška) települések rendelkeztek vesztegzárállomással. A Temesi Bánságban Óorsován (Orșova), Zsupaneken (Jupalnic), Mehádián (Mehadia)9

és Pancsován

4

Codex Austriacus IV. Supplementum codicis Austriaci, Pars II. Sammlung Oesterreichischer

Gesetze und Ordnungen, wie solche von Zeit zu Zeit ergangen und publiciert worden, so viel deren vom Jahr 1721. Bis auf Höchst-traurigen Tod-Fall Der Römisch-Kayserlichen Majestät Caroli VI . aufzubringen waren. Gesammlet, und in diese Ordnung gebracht, von Sebastian Gottlieb

Herrenleben. Wien, 1752, 499–500. Vö. Christian Gepp: Die Pest von 1713 und das Entstehen des ‚cordon sanitaire‘. Ostblicke

6 (2015), 37–56., itt 37.

5

Sabine Sutterlüti: Die Kontumaz in Mehadia. Mobilitätskontrolle und Seuchenprävention im 18.

Jahrhundert. Magisterarbeit Universität Wien, Wien, 2016, 24.

6

Az elnevezés eredetére lásd Balázs: Mária Terézia

... 247–248.

7

Az 1774. évi tervrajzát lásd MNL OL, Térképtár, Kamarai térképek (a továbbiakban: S 11), No.

1007. Plan des Contumacz Hauses in Kostanicza. 8

Az 1774. évi tervrajzát lásd MNL OL, Tervtár, Delineationes aedilium (a továbbiakban: T 1), No.

15/1–7. A bródi vesztegház épületei.

9

A régi mehádiai vesztegzártelep 1783. évi alaprajza, a katonai funkciók jelölésével: MNL OL S 11

No. 1015. Plan in welchen entworffen samentliche, in der sobenanten Mehadier alten Contumacz vorbefindliche Wohnungs Gebaeudten Contumacisten-Unterkunften und verschlossene Warrn-Hambars. A 19. századi tervezett változtatások: MNL OL S 12 Div. XII. No. 26/1–2. Situations Plan des Mehadier Vorcontumaz Posten oder so genannten Haan zu Neu Schupanek.

Védekezés a határvidéken és a Magyar Királyság belsejében a 18. században

9