Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Kiss András: Stratégiák, önállósodási kísérletek a Csepel Autógyárban 1956 után
szolgálta. A Gazdasági Bizottság 1967. évi döntése óta a világpiaci helyzet is megváltozott. A teherautók kisszériás gyártása az 1960-as évek közepére gazdaságtalannak bizonyult. A magas színvonalon dolgozó autógyári műszaki csoport jelentős eredményeket tudott felmutatni a gyártmányfejlesztésben. Nem rajtuk múlt azonban, hogy a fejlesztéseket kiemelt feladatként nem folytathatták. A visszafogás mögött hangsúlyosan jelen volt az is, hogy a gazdaságos szériák gyártására a belföldi piac korlátozott felvevőképessége és a szocialista országok járműipari fejlesztései miatt nem volt mód. Az autógyár az 1970-es évekre a KGST-n belüli gyártmányszakosítás eredményeként az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár részére beszállítóként önjáró alvázakat kezdett gyártani.77 Következtetések 1956 után a közúti járműgyártást a kiemelten fejlesztendő területek közé sorolták, melyben meghatározó részt kapott a gyártmányfejlesztés. A vállalat a hazai és nemzetközi igényekre való tekintettel végül a különleges rendeltetésű járművek, valamint az 1970-es évektől az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár részére önjáró alvázak gyártására rendezkedett be. Az időszak szembetűnő változásaként érzékelhető, hogy a vállalati tervek nem teljesülése vagy az autógyár és az irányító hatóság konf -lik tusa esetén a felek az ideológiai szólamokat félretéve jóval inkább racionális, szakmai okokból indultak ki. Több esetben tetten érhető, hogy a vállalat pártbizottsága a központi apparátussal nyíltan felvállalta a konfrontációkat is. A vállalatvezetés és a dolgozók mozgástere 1956-ot követően lényegesen megváltozott, amiben szerepe volt a hatalom kezdetben engedékeny gazdaságpolitikájának. Az autógyár nemzetközi színvonalon dolgozó műszaki-mérnöki szakemberei az 1950-es évek közepétől a termékszerkezet korszerűsítésén és a vállalat piaci mozgásterének bővítésén dolgoztak – több-kevesebb eredménnyel. Mentalitásban ez a magasan kvalifikált műszaki réteg erősen kötődött a vállalathoz, és az általa végzett munkának is elsőrendű fontosságot tulajdonítottak. A termékszerkezet megújításának központi igénye kétségkívül felértékelte helyzetét, és gazdaságilag kedvező helyzetbe hozta a járműipari vállalatot is. 77Magyarország és a KGST kapcsolatait eltérő nézőpontokból részletezi Germuska Pál: Vörös arze nál. Magyarország részvétele a nemzetközi hadiipari együttműködésben a KGST keretei között. Budapest, 2010; Feitl István: Talányos játszmák. Magyarország a KGST erőterében 1949–1979. Budapest, 2016. Stratégiák, önállósodási kísérletek a Csepel Autógyárban 1956 után 87
