Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Gazdaságtörténet Schlett András: Magyarország gazdasági stabilizációja az első világháborút követően
ciószerzési törekvéseiben volt tetten érhető. Az angol külgazdasági stratégia központi eleme ekkor a font világvaluta-pozíciójának helyreállítása volt. Arra törekedtek, hogy a háború utáni stabilizációk lehetőleg ne a dollár további előtérbe kerülését hozzák. Anglia a közép-európai valutáris stabilizációk során a font sterlinghez kötött pénzrendszerek létesítését és az európai országok monetáris tartalékainak Londonba történő koncentrációját szorgalmazta. A stabilizáció előkészítése és a kölcsönt övező tárgyalások során mindvégig meghatározó volt az angol politikai és pénzügyi körök szerepe. Viszont ők is kiálltak amellett, hogy Magyarországnak a Népszövetséghez kell fordulnia. Ebben az esetben viszont minden támogatást megadnak.3 A jóvátételi kérdés rendezetlensége és az a tény, hogy a háborús jóvátétel zálogaként lefoglalták az állam legfőbb bevételi forrásait, egyre nyilvánvalóbbá tette, hogy nagyobb összegű hosszú lejáratú külföldi magánkölcsönre az ország nem számíthat. Minden erőfeszítés és Bethlen azon ígérete ellenére, hogy a szuverenitást nem fogják feladni, el kellett fogadni a Népszövetség által felajánlott kölcsönt és ezzel az állandó ellenőrzést és felügyeletet a győztes államok részéről. 1923. november 6-án Budapestre érkeztek a Népszövetség és a Jóvátételi Bizottság küldöttei, hogy felmérést készítsenek az ország általános gazdasági helyzetéről, majd javaslatot tegyenek a kölcsön összegére, a szanálás időtartamára, valamint a stabilizációs intézkedésekre vonatkozóan. A külső szakemberek úgy vélték, hogy Magyarországnak 200‒250 millió aranykorona kölcsönt kell folyósítani, amiből 2-2,5 év alatt történhet meg a rekonstrukció. A magyar álláspont 400 millió aranykorona hitelt és 3 évnyi stabilizációs időszakot szorgalmazott.4 A Népszövetség képviselői nem hagytak kétséget a felől, hogy a szanálás a magyar állampolgárokra meglehetősen nagy terhet ró majd. Sir Henry Strakosch angol bankár a kormányzó által a bizottság számára rendezett fogadáson tartott beszédében hangsúlyozta: „A külső világ akkor fog bizalommal viseltetni Magyarország pénzügyi stabilitása iránt, ha látni fogja, hogy az eljövendő napokban a magyar nép kész az államéletben és a magánéletben is takarékoskodni, hajlandó megfelelő adóterhet viselni és evvel tanújelét adja annak, hogy kész saját erejéből boldogabb jövőhöz segíteni az országot.”5 Az egész pénzügyi rendezés központi eleme a pénz stabilitásának biztosítása volt. A célt három sarkalatos elv alapján kívánták elérni. Az első az államháztartás egyensúlyának minden áron való megteremtése, hogy az állam ne nyúljon kiadásai fedezése végett a pénzromlás forrását képező bankópréshez. A második elv a 3 Péteri György: Montagu Norman és a magyar „szanálási mű”. Az 1924-es magyar pénzügyi sta bilizációról. Századok, 1985. 1. sz. 138‒140. 4 Ormos Mária: Az 1924. évi magyar államkölcsön megszerzése. Budapest, 1964, 95. 5 Domány Gyula: A magyar szanálás. Budapest, 1927. Magyarország gazdasági stabilizációja az első világháborút követően 25
