Levéltári Közlemények, 90. (2019)

Magyar–német történetek (Ritter György: Hazáink. Német és magyar kényszermigrációs sors a második világháború utáni Magyarországon) Kiss András

magyarországi németek kitelepítéséről az eddigi kutatások feltártak. A hazai németség történetének kutatására ugyanis már a rendszerváltást megelőzően születtek kísérletek, jóllehet a jogfosztások történetének átfogó feldolgozása csak ezt követően bontakozott ki. A kutatások első eredményei korán, nem sokkal 1989 után megjelentek, ezek közül Erdmnann Gyula, Tilkovszky Lóránt és Tóth Ágnes munkáit kell kiemelnünk. A hazai és a külföldi kutatási lehetőségek egyre inkább kiszélesedtek, ennek gyümölcseként a 2000-es évektől több fontos köny­vet is közreadtak. A magyarországi németek 1946. évi kitelepítéséről és vissza­költözési kísérletéről 2008-ban például egy átfogó munka jelent meg.1 A témában hazai és nemzetközi viszonylatban is mérvadó kutatásokat végző Tóth Ágnes történész könyvét azért kell megemlítenünk, mivel nemcsak a kitelepítésből hazatért magyarországi németek visszaemlékezéseit adja közre. Munkája a jog­fosztások történetét részletes történelmi kontextusba helyezi, az interjúkat pedig – Ritter Györgyhöz hasonlóan – elemzi. Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a fent említett szerzőkön kívül megjelent egy fiatal és agilis történészi generáció, amely a magyarországi németek történeteit helyezte különböző vetü­letekben vizsgálódásai középpontjába. A fenti rövid és valójában szelektív historiográfiai vázlattal a recenzens arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy az általunk ismertetett könyv csak érintőlegesen tartalmazza a témában született alapmunkák lényegre törő summázatát. Mindez azért is kívánatos lett volna, mert segítette volna az olvasó tájékozódását a magyar­országi németség migrációs történeteinek elhelyezésében. A recenzens fontosnak tartja felhívni a figyelmet, hogy például olyan alapmunka maradt ki a téma feldol­gozásából, mint Gerhard Seewann professzornak a magyarországi németek törté­netéről írt monográfiája.2 Nem segíti a téma kontextusba helyezését a bibliográfia hiánya sem, amelyből pedig tájékozódhatnánk a kurrens szakirodalomról. Hozzá kell tennünk, hogy mindez a recenzens ilyenkor szokásos „információgyűjtését” sem segíti, aki így csak a némileg zavaró kétnyelvű, szöveg végi lábjegyzetekből tájékozódhatott. A szerző mentségére szól, hogy a könyv bevezető tanulmánya bemutatja a korabeli politikai környezetet, sőt részletesen is taglalja a jogfosztás, a kitelepítés és a kényszermigráció általa használt fogalmait. A könyv – amelyet a szerző leginkább a történelmi esszé műfajába sorol be, tekintettel arra, hogy munkája nem pusztán történeti tanulmány, hanem több tudományág (a történettudomány, a szociológia és a pszichológia) módszereire épít – a recenzens olvasatában valójában három egységből áll össze. Az első a Telepítések és telepítettek I. (1944–1950). Migráció és kényszermigráció Magyar -országon címet viselő, igen rövidre sikerült bevezető tanulmány, amely tág keretek - 1 Tóth Ágnes: Hazatértek. A németországi kitelepítésből visszatért magyarországi németek megpró ­báltatásainak emlékezete. Budapest, 2008. 2 Gerhard Seewann: Geschichte der Deutschen in Ungarn. Marburg, 2012, valamint magyar fordí ­tása: A magyarországi németek története. Budapest, 2015. Irodalom 249

Next

/
Oldalképek
Tartalom