Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Tóth Krisztina: Ferences rendi prokurátorok és a magyar ferences rendtartományok az 1920-as évek fordulóján
rendelkezésére bocsátották, akik nem akartak a reform szerint élni. Azonban 1921-ben az egyházmegye püspöke, Hanauer Árpád István52 jelezte a tartományfőnök nek, hogy olyan szerzeteseket szeretne, akik kevéssé világias életet élnek. A tartományfőnök úgy döntött, hogy megreformálja a rendházat, de a három atya, aki ott élt, nem akart maradni, és azt kérte, hogy világi papként folytathassa hivatását a tartományfőnök kedvező és sürgető ajánlásával.53 3.3. Pénzhiány, miseredukciók Másik gyakori témája Tamás Alajos leveleinek a pénzhiány volt. A kapisztránus ferences rendtartomány korábban az örökös misealapítványokból nagyobb menynyiségű pénzhez jutott, amit a Felicitate quadam (1897) bulla kiadásáig fogadtak el és a tisztítótűzben szenvedő lelkekért mondtak. Azonban több rendház a tőkéjét az első világháború idején az állam hadi kiadásainak fedezésére kibocsátott kötvényekbe fektette,54 amelyek a háború után elértéktelenedtek, hasonlóan más állam kötvényekhez.55 Így ezeknek az alapítványoknak a tőkéje is elértéktelenedett. Azonban a misemondási kötelezettség megmaradt, voltak olyan rendházak, ahol 521919-től 1942-ig váci püspök. Életéről és karrierjének állomásairól bővebben lásd Lénár Andor: A Váci egyházmegye Hanauer Árpád István püspöksége idején. (1919–1942). Pécs, 2017, /Serie Historiae Dioecesis Quinqueecclesiensis 16./. 53A váci püspök hajlandó volt őket világi papként egyházmegyéjébe befogadni. Lásd Tamás Alajos datálás és címzett nélküli levelét, melyet vélhetően Bernardinus Klumperhez intézett az ügyben 1921-ben, kérve közbenjárását a szekularizációs indultum elnyeréséhez. MFL, A kapisztránus ferences provincia tartományfőnökségének iratai. 54A magyar állam hadi kiadásait 53,092%-ban az 1914 és 1918 között kibocsátott hadikölcsönköt vényekből fedezte. Ezekből jegyezni, és ezáltal a nemzetet a háború megnyeréséhez hozzásegíteni, hazafias kötelességnek számított a propaganda szerint. Ezenkívül jelentős kamatot is ígértek (5,5– 6%). Nem terhelte kamatadó, bemutatóra szóltak, tehát könnyen lehetett jegyezni. Ha megnyerte volna az Osztrák–Magyar Monarchia a háborút, akkor jelentősen növelte volna az értékét a tőkéjének, aki ebbe fektetett. Egyházi entitások is gyakran fektettek ebbe, köztük a ferencesek is. Például Tamás Alajos levelezésében 1924-ben többször említésre kerül, illetve az átnézett kötetek egyikében találunk a rendházak által jegyzett kölcsönökről kimutatást, melyből kitetszik, hogy Pécs, Baja és Jászberény is jegyeztek hadikölcsönt. Vö. MFL, A kapisztránus ferences provincia tartományfőnökségének iratai. A Hitelbanknál elhelyezett iratok és azok jövedelme című doku mentum, valamint Tamás Alajos 1924. február 11-ei levele a jászberényi rendház guardiánjának, február 12-ei levele a bajai rendház guardiánjának és ugyanaznapi levele a pécsi rendház guardiánjának. Lásd még Teleszky János: A magyar állam pénzügyei a háború alatt . Budapest, 1927, 418; Pogány Ágnes: A magyarországi közkölcsönök története az első világháború kitörésétől a pénzügyi stabilizációig. Történelmi Szemle , 2002. 1–2. sz. 65–97., különösen 65–67. és 71–76. Újabban Mihók Sándor: A hadikölcsön Magyarországon az első világháború idején. Honvédségi Szemle , 2018. 4. sz. 127–139. (További szakirodalom: uo. 138–139.) Mihók Wekerle Sándor pénzügyminiszter (1917–1918) felhívásából idéz, amely szerint a hadikölcsön jegyzése honpolgári kötelesség. 55Botos János szerint az I. világháború alatt az áremelkedés mértéke 578,51 és 858% között mozgott. Vö. Botos János: A fizetőeszköz inflációja az első világháború alatt és után 1914–1924. Múltunk , 2015. 3. sz. 70–138, 94. Műhely 198
