Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Tóth Krisztina: Ferences rendi prokurátorok és a magyar ferences rendtartományok az 1920-as évek fordulóján
elfogadásának engedélyezését a rend számára. Ezenkívül gyakran helyettesítették a rendfőnököt, amikor az nem Rómában tartózkodott. Nem intézhették az egész rend vagy az egyes rendtartományok ügyeit a rendfőnök engedélye nélkül és az egyes konventek vagy egyes szerzetesek ügyeit az illetékes tartományfőnökök beleegyezése nélkül.7 A vizsgált időszakban három rendi prokurátor volt hivatalban: Bernardinus Klumper 1915-től 1921-ig, Callistus Zuccotti 1921-től 1923-ig és Aloysius Susa 1923-tól 1927-ig.8 Az először említett Klumper Amsterdamban, Haarlem egyházmegyében született 1864-ben. 18 évesen öltözött be ferences szerzetesnek, egyszerű fogadalmát egy év múlva, 1883-ban tette le, ünnepélyes fogadalmát pedig 1886-ban.9 Az elöljárói ‒ felismerve az ifjú tehetségét ‒ Rómába küldték a Szent Izidor kolostorba filozófiát és teológiát tanulni. Rómában, a lateráni Szent János bazilikában szentelték pappá 1883-ban. Miután megszerezte a filozófiai és teológiai doktorátust, visszatért Hollandiába, és e tárgyakat kezdte tanítani a fiatal klerikusoknak. Időközben tartományi definitorrá választották. A kánonjog kiváló ismerőjévé vált, ezért X. Pius (1903–1914) pápa meghívta, hogy legyen tagja a kánonjog kodifikációjára felállított pápai bizottságnak.10 Elöljárója, Luigi Lauer általános rendfőnök 11 Rómába 7 A fentiekben a rendi prokurátor szerepkörének csak a legfontosabb aspektusait említettem, bővebben lásd Regula et Constitutiones ... 91–92. (Caput VIII, XV. §. 518–519.), 92–93. (Caput VIII, XVI. §. 521–528.). 8 A kapcsolódó szakirodalmat, illetve forrásokat lásd a következő lábjegyzetekben. 9 Schematismus totius ordinis fratrum minorum, ad S. Mariae Angelorum prope Assisium. Ex Schola Typographica Umbria, 1909, 664. 10X. Pius pápa Arduum sane munus kezdetű motu proprio jával 1904-ben egy bíborosokból álló bizott ságot állított fel a kánonjog kodifikációjára. Munkájuk segítésére teológiában és kánonjogban jártas konzultorokat is kinevezett. Vö. Acta Sanctae Sedis , 1903–1904. 549–551., 605. (Az először kineve zettek között találjuk Bernardinus Klumper nevét is.); James E. Risk SJ: Arduum Sane Munus. A Retrospect. Theological Studies , 1944. 2. sz. 184–197. A kodifikációhoz az egyetemes zsinaton rész vételi joggal bírókat, így a püspököket is felszólították, hogy nyújtsák be javaslataikat. Klumper irányítása alatt összegezték és értékelték ki 1905-ben és 1908-ban a világ valamennyi részéről ezeket a püspökök által beküldött javaslatokat. 1907-ben tagja lett a kodifikáció egyházi hivatalokra és javadalmakra vonatkozó részét tanulmányozó akkor létrehozott konzultori bizottságnak is. Vö. Carlo Fantappiè: Chiesa moderna e modernità giuridica. Tomo II. Il Codex Iuris Canonici (1917). Milano, 2008, /Per la storia del pensiero giuridico moderno 76./, 707., 730., 910. A magyar bencés szerzetes, Serédi Jusztinián is, aki 1927-ben bíboros, esztergomi érsek és Magyarország hercegprímása lett, részt vett a kodifikáció munkájában. Lásd részletesen Csíky Balázs: Serédi Jusztinián, Magyarország hercegprímása. Szerk. Tóth Krisztina. Budapest, 2018, /Magyar Történelmi Emlékek. Értekezések, Collectanea Studiorum et Textuum I/3./, különösen: 32–42. 111897-től 1901-ig volt általános rendfőnök. Életéről és a rendben betöltött tisztségeiről, szerepéről lásd Antonius Wallenstein: Unbeirrbar und treu: ein deutscher Franziskanergeneral P. Aloisius Lauer (1833–1901). Bild seines Lebens und seiner Persönlichkeit . Wiesbaden, 1954; Florentin Nothegger: Der Franziskanergeneral Alois Lauer und Österreich-Ungarn. Wien, 1976; Uő: Die Erneuerung des Franziskanerordens in Österreich-Ungarn unter dem Ordensgeneral P. Aloisius Lauer (1897–1901). Franziskanische Studien , 1980. 2. sz. 143–180. Ferences rendi prokurátorok és a magyar ferences rendtartományok az 1920-as évek fordulóján 189
