Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Ordasi Ágnes: Akik elmentek – és akik maradtak. A fiumei kormányzóság tisztviselői a két világháború között
akik Fiumének állami hovatartozandóságának kimondása után az akkori kormány által állásukban meg nem erősíttetnek, a saját szolgálatába visszafogadja, éspedig a szolgálat folytonossága alapján azzal, hogy elismeri ama alkalmazottak szerzett jogait, azaz azon fizetési osztályt és rangot, amelyet a tisztviselőkre nézve rendszeresítendő szolgálati táblázat keretében elértek volna, hogyha minden megszakítás nélkül a magyar állam szolgálatában megmaradtak volna.” E szerződés 1. pontja értelmében a Fiumei Nemzeti Tanács azt a jogát is biztosította, hogy az átvett magyar tisztviselőket korábban is – a szolgálat szükségességéhez és a közigazgatás érdekeihez képest” – elbocsáthassa.103 Már az 1921. évi június hó 3-án 158. szám alatt tett felterjesztésemben beszámoltam arról, hogy az eredetileg átvett 408 állami alkalmazottból jelenleg már csak 360 áll Fiume szolgálatában,104 s a fiumei kérdés végleges rendezéséig még nagyobb lesz azoknak a száma, akik a magyar kormány rendelkezésére fognak bocsáttatni, és illetőleg akiket a magyar kormány az 1919. évi január 6-án megkötött egyezmény értelmében – előléptetéssel – visszafogadni tartozik.105 Talán nem szükséges külön kiemelnem, hogy a Károlyi-féle kormány megbízottja és a fiumei uralmi szervezet közt létesült megegyezésbe be nem folytam, de be sem folyhattam, mert Fülöp az én megkérdezésem nélkül küldetett Fiumébe.106 Amíg az összeomlás idején volt közel 860 magyar állami alkalmazottból (ide nem értve a MÁV alkalmazottjait)107 jelenleg 360 áll Fiume szolgálatában, addig ez idő szerint már csak 53 állami alkalmazott tartózkodik Fiumében. Ezek, valamint az ott lakó 30 állami nyugdíjas 1921. évi június hó végéig járó illetményeinek folyósítása iránt tett felterjesztésemre Nagyméltóságod 1921. évi június hó 10-én 3731. M.E.I. szám alatt méltóztatott intézkedni. Az állami alkalmazottak és nyugdíjasoknak államköltségén való hazaszállításáról és segélyezéséről az 1920. évi március hó 22-én 1107. szám alatt kelt előterjeszté-103Az 1919. január 6-án kötött „Egyezmény” január elsejére visszamenő hatállyal bírt. Az egész szö veget lásd MNL OL K 26, 1249. 2139/1921. (2139. a. sz) XXIV. tétel. Másolat. Egyezmény, valamint: Egan Lajos naplója... 123–124. 104Az állami alkalmazottak száma különösen 1919 áprilisától, majd 1919 őszétől csappant meg iga zán, miután a FONT (majd Gabriele D’Annunzio) megkezdte az „idegenek” és a politikai, ideológiai szempontól kártékonynak ígért személyek kiutasítását. A kiutasításokra mindenekelőtt gazdasági okokból volt szükség, mivel az olasz kormány blokádja, valamint az állandósuló valutaválság következtében a város még saját alkalmazottjairól sem tudott már gondoskodni. 105MNL OL K 26, 1249. 2139/1921. (2139. a. sz.) XXIV. tétel. Másolat. Egyezmény, valamint Egan Lajos naplója ... 123–124. 106Fülep Lajos kiküldetéséről részletesebben lásd Fülep Lajos személyi iratai, életére vonatkozó dokumentumok. MTA KK, MS, 4592, vagy Fülep Lajos levelezése . I. köt. 1904–1919 . Szerk. F. Csanak Dóra. Budapest, 1990. 107MNL OL K 26, 1234. cs. 1920. XXIV. tétel. 52048/1920. Noha pontos számuk egyelőre nem meg állapítható, az tudott, hogy a FONT felszólítására 1920. május elsejéig 155 MÁV-alkalmazottnak kellett elhagyni a várost. Távozásukat siettetve, a FONT májusra már élelmiszerjegyeiket és illetményeik folyósítását sem biztosította. Műhely 180
