Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Ordasi Ágnes: Akik elmentek – és akik maradtak. A fiumei kormányzóság tisztviselői a két világháború között
fajta „nyitottság” a multietnikus és többnyelvű kikötővárosban racionális okokból is indokolt volt. A kormányzóság belső szerkezetére komoly hatást gyakorolt a magyar kormány központosító és modernizáló politikája, mely az 1870-es évek második felétől mind látványosabban megnyilvánult. Egyre több törvény hatályát terjesztették ki a kikötővárosra, intenzívebbé váltak az állami, vagy legalábbis állami érdekeltségű intézményalakítások és beruházások, és egyre nyíltabb intézkedések történtek a magyar nyelv domináns helyzetbe juttatása érdekében. A magyar állam törekvései azonban gyakran kimondottan a fiumei képviselő-testület jogköreinek kisajátítására, de legalábbis korlátozására irányultak, amivel megsértették a város 1872-ben belügyminiszterileg is jóváhagyott autonómiáját.14 A magyar kormányok politikája a kormányzót és hivatalát is jelentősen megterhelte. Egyrészt azért, mert a helyi elitek felháborodott tiltakozása és a politikai csatározások jelentős időt, energiát vontak el a mindennapi teendőktől,15 másrészt azért, mert a kormányzóság hatáskörének fokozatos kitágulása nagyban hozzájárult az ügyforgalom felszaporodásához és a fordítandó iratok feltorlódásához.16 Minden nehézség ellenére a kormányzóság személyzetét még 1899-ben is 15 fő alkotta, ami csak kettővel tért el az 1871-ben megállapított 13-tól. Igaz, a fokozatos hivatali előmenetelek és a reprezentációs kötelezettségek megnövekedése következtében a hivatalnokok és alkalmazottak fizetésére, illetményeire fordítandó költségek szintén megugrottak. Míg ugyanis a kormányzóság költségvetését 1871-ben 23 830 Ft-ban, addig 1901-ben már 34 900 Ft-ban határozták meg.17 Igaz, ennek nagy részét a kormányzó fizetése és illetményei tették ki. Az összeg a provizórium értelmében a miniszterelnöki tárcát terhelte. A kormányzóság diszfunkcionális és gazdaságtalan működése már az első években is egyértelműen megmutatkozott, de igazán feltűnővé csak az 1890-es évek közepére vált. Ennek következtében a központi és a helyi kormányzat is felismerte, hogy elkerülhetetlen a kormányzóság hatékonyságának növelése, valamint célra -cio nális átszervezése. Hiszen a magyar politikai elit felfogásában az állam súlya és tekintélye megkövetelte a lehető legtökéletesebb hatalomkoncentrálást. Ezt viszont nem a kormányzó hatáskörének és jogosultságainak kibővítésével tervezték megvalósítani, hanem korporatív módon, újabb testületek és intézmények útján. Bánffy Dezső miniszterelnöksége során a kormányzóság modernizálását az ország egész területén 1876-ban felállított közigazgatási bizottság Fiumében – a kormányzóság mellé – való megszervezésével igyekeztek kivitelezni. Az intézmény azonban az autonómiájukat féltő városatyák ellenállása következében már megalakulása 14Statuto della Libera città di Fiume e del suo distretto . Fiume, 1872. 15MNL OL K 26, 947. cs. 1912. XXVII. t. 6030/1911. 16MNL OL K 26, 577. cs. 1903. XXV. t. 176/1902. XIII. t. 17Számításaim a Magyarország tiszti cím- és névtára , valamint az állami költségvetések vonatkozó éveinek adatain alapulnak. A fiumei kormányzóság tisztviselői a két világháború között 163
