Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Műhely Károlyi Bálint: Egy rendhagyó karrier. Veglai Horváth Gáspár, a Magyar Kamara elnökének életútja
mellett Esterházy Miklós, Illésházy Gáspár, Thurzó Szaniszló vagy éppen Pálffy Miklós és János mellett veglai Horváth Gáspárt is aranysarkantyús lovaggá avatták.143 Mielőtt folytatnánk Horváth Gáspár rendhagyó karrierjének bemutatását, röviden ki kell térnünk arra, miként lehet, hogy a későbbi kamaraelnök ilyen illusztris társaságba került. A Magyar Királyság arisztokráciájában, mint ismert, már Mohács után is jelentős változások mentek végbe. A folyamat a hosszú török háborúval felgyorsult, és korábban ismeretlen családok jutottak bárói, majd grófi címekhez. A Bocskai István mozgalma, majd az azt követően Pázmány Péter színre lépésével meginduló katolikus visszarendeződési folyamatok újabb változásokat hoztak a királyság elitjében144 Maga a folyamat ugyanakkor 1622-ben a soproni országgyűlésen tetőzött be. A Bethlen Gábor első hadjárata után összehívott Diéta, amiről alább még lesz szó, jelentette azt az új kiegyezést, ami a végső lökést adta a Magyar Királyság arisztokráciájának átalakulásához. 1616-ig Thurzó György nádornak a protestáns elit szervezése, valamint a katolikus elittel szembeni kevésbé elutasító politizálása volt irányadó. Ahogy láthattuk, 1618-ban a nádori tisztségben Thurzót követő Forgách Zsigmond feltűnése már a katolikusok újbóli megerősödésének az egyik jele volt, amit csak ideiglenesen tudott 1622-ben Thurzó Szaniszló megszakítani. 1618 és 1622 között pedig a magyar politikai színpad jelentős átalakulása is végbement. Ebben az időszakban kezdődik meg több olyan nemes felemelkedése, akik meghatározóak lesznek az elkövetkezendő évek politikájára. Legjelentősebb képviselőjük egyértelműen Esterházy Miklós volt145 A folyamat végeredménye az lett, hogy 1618-tól kezdve a protestáns főurak egyre inkább háttérbe szorultak az ország irányításában, amit Bethlen Gábor első hadjárata csak ideiglenesen lassított le. Az új arisztokrata jellemzően udvarhű, katolikus, a jezsuitákkal jó viszonyt ápoló nemes lett. Veglai Horváth Gáspár elkötelezett katolikussága, a jezsuita renddel ápolt jó viszonya, valamint Pázmány Péter hathatós támogatása révén illeszkedett be az újonnan formálódó elitbe. Ugyanakkor igyekezett nem csak abba a csoportba tar-142Kovachich Márton György: Solemnia inauguralia seren ac potentiss principum utriusque sexus, qui ex stirpe Habspugo-Austriaca sacra corona in reges Hungarorum reginasque redimiti sunt industria synchronorum scriptorum adumbrata. Pestini, 1790, fol. 70–71. 143Uo. 74. 144Pálffy Géza: Utak az arisztokráciába – bárói címszerzők a 16. századi Magyar Királyságban. In: Arisztokrata életpályák és életviszonyok. Szerk. Papp Klára – Püski Levente. Debrecen, 2009, 9– 23.; Uő: A grófi cím a 16–17. századi Magyarországon és Erdélyben. In: „...éltünk mi sokáig »két hazában«...”. Tanulmányok a 90 éves Kiss András tiszteletére. Szerk. Dáné Veronika – Oborni Teréz – Sipos Gábor. Debrecen, 2012, 177–191. 145Esterházy mellett azonban számos olyan nemest találunk, akik pályájának a felívelése az 1618– 1620 közötti időszakban kezdődött vagy érte el a csúcsát. Ilyennek tekinthetjük Alaghy Menyhértet, Drugeth Györgyöt, Ostrosich Istvánt, Apponyi Pált vagy valamivel később Zichy Pált. Műhely 144
