Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Irodalom - Egy reformkori zalai liberális köznemes pályafutása kapcsolatai tükrében (Csány László és kortársai. Tudományos emlékülés Csány László születésének 225. évfordulója tiszteletére. Szerk. Kiss Gábor – Molnár András) Bodnár Krisztián
EGY REFORMKORI ZALAI LIBERÁLIS KÖZNEMES PÁLYAFUTÁSA KAPCSOLATAI TÜKRÉBEN Csány László és kortársai. Tudományos emlékülés Csány László születésének 225. évfordulója tiszteletére. Szerk. Kiss Gábor – Molnár András. Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár, Zalaegerszeg, 2017, 229 o. Régi adósságot pótol e vékony kötet, hiszen olyan történelmi személyiséget állít a középpontba, akinek a munkásságát szinte csupán a szűkebb történészi szakma tartja számon, jóllehet – amint azt e kiadvány is bizonyítja – viszonylag rövidre szabott élete során rendkívül áldozatos tevékenységet folytatott hazájáért. Csány László nem vált az első vonalba tartozó reformkori magyar politikusok (képzeletbeli) panteonjának részévé, nem alakult ki körülötte valódi kultusz: nevét egy szakgimnázium, illetve egy mérnöki díj viseli, s a rá vonatkozó történeti forrásközlések, feldolgozások száma sem túlságosan magas. A szóban forgó tanulmánygyűjtemény azonban rávilágít arra, hogy Csány helye bizonyos értelemben ott van a legjelentősebb nemzetformáló személyiségek között. Sokféle szerepben próbálhatta ki magát: volt katona, gazdálkodott a birtokain, aktív vármegyei politizálást folytatva rövid idő alatt az ellenzék egyik fő erősségévé vált. A reformkor vége felé írt hírlapi cikkeket, 1848-ban királyi biztosként, 1849-ben erdélyi kormánybiztosként, illetve közlekedési miniszterként tevékenykedett, a világosi fegyverletételt követően pedig mások számára példát mutatva az önkényuralom mártírjává vált. Ahogyan azt a kötet főcíme is jelzi, az egyén és környezete viszonya alkotja azt a vezérfonalat, amelyre felfűzve sorakoznak az egyes tanulmányok, illetve forrásközlések. Csány életét és pályafutását tehát az 1848–49-es nemzedék néhány fontos politikusával, illetve hadvezérével fenntartott kapcsolatának tükrében értelmezték és láttatták a szerzők. Elöljáróban elmondható, hogy többé-kevésbé szoros barátság fűzte őt jó néhány ellenzéki vezetőhöz (noha a felek viszonya nem volt mindig mentes a feszültségektől), másokkal csak munkakapcsolatot alakított ki, ennek ellenére olyan személy képe rajzolódik ki az írásokból, aki a legfontosabb cél, a haza üdvéért való munkálkodás érdekében nyitott volt a kompromisszumokra és a nézetkülönbségek tolerálására. Molnár András Csány és a legjelentősebb reformkori zalai politikus együttműködését elemzi a Csány László és Deák Ferenc a zalai reformellenzék élén, 1832– 1847 című tanulmányában. A szerző mindkét személy esetében kiemeli a hazasze retetet és a közügyek iránti felelősségérzetet, írásában kettejük útjának kezdődő elválását dokumentálja az 1840-es évek elejére vonatkozóan. Béres Katalin Csány László és Kossuth Lajos kapcsolata a reformkorban, illetve Solymosi József Csány László és Kossuth Lajos 1848–1849-ben címet viselő írása két, egymással szorosan összefüggő korszakot idéz fel. Béres Katalin hangsúlyozza a két férfi külső és belső hasonlóságait, ám regisztrálja azt a fontos különbséget, miszerint Csány a reformkorban megmaradt a vármegyei politizálás szintjén, Kossuth pedig kilépett az Irodalom 434
