Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Követi jelentések, hangulatjelentések - Brandl Gergely – Szabados János: A Janus-arcú diplomata – Marino Tudisi raguzai kalandor életútja supplicatiója tükrében
BRANDL G ERGELY – S ZABADOS J ÁNOS A JANUS-ARCÚ DIPLOMATA – MARINO TUDISI RAGUZAI KALANDOR ÉLETÚTJA SUPPLICATIÓJA TÜKRÉBEN* Bevezetés „Ego Martinus Tudisi ad requisitionem excellentissimi domini [...]. Ita me Deus adiuvet et haec sancta Dei Evangelia. Hoc iuramentum suae excellentiae eiusdemque confessariae referendi Domini Patris Petri Lubich et Eliae Secaver, qui ipsi hoc perlegit. In Pontepiccolo fidelissime praestitum est 21. die Novembris anno 1628 in praesentia illustrissime!” Az idézett esküszöveg részlet Marino Tudisi hűségesküjéből, amelyet 1628. november 21-én Pontepiccolóban Johann Ludwig von Kuefstein báró szolgálatára tett.1 Az eskütételre egy konstantinápolyi nagykövetség alkalmával került sor, amely résztvevői az 1627. évi szőnyi béke ratifikált példányát szállították az Oszmán Birodalom fővárosába. Jelen tanulmány főszereplője az eskütevő, a raguzai származású Marino Tudisi. A kalandos életű háttérdiplomata 1637 után egy III. Ferdinánd királynak (1637–1657) címzett latin nyelvű supplicatio -ban foglalta össze addigi, számára fontos diplomáciai tevékenységét és életútját.2 A felettébb kétséges küldetésekkel megbízott kémnek, háttérdiplomatának vagy akár hírszerzőnek is nevezhető személy életének ilyen rendkívül szubjektív hangvételű áttekintése egyértelműen különleges és egy forrásokkal alig elérhető környezetbe enged betekintést. Az alább közölt irat a kora újkori Habsburg-hírszerzés működésére úgy ad jobb rálátást, hogy rámutat, sokszor mennyire személyfüggő volt a rend-85 * A tanulmány az MTA – SZTE Oszmán-kori Kutatócsoport munkája révén jött létre, és az Emberi Erőforrások Minisztériumának 20391-3/2018/FEKUSTRAT kódszámú pályázata támogatásával készült a Szegedi Tudományegyetem, Interdiszciplináris Kiválósági Központ, Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszék, MTA – SZTE Oszmán-kori Kutatócsoport munkájaként. Brandl Gergely kutatásait az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP–18–3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programja támogatta. Egy alább hivatkozott, Tudisi életútja szempontjából fontos olasz nyelvű dokumentum értelmezésében nyújtott segítségéért köszönet illeti Frazer-Imregh Mónikát. 1 A dokumentum pontos jelzete: Tudisi hűségesküje. 1628. november 21. Pontepiccolo. ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár (a továbbiakban: ELTE EKL), G4 Tomus (a továbbiakban: Tom.), V. pagina (a továbbiakban: pag.), 547. 2 A kérvény szerzőjeként először Molnár Antal azonosította Tudisit, ezt az azóta feltárt forrásaink megerősítik. Vö. Molnár Antal: Katolikus misszók a hódolt Magyarországon. I. (1572–1647) . Budapest, 2002, 213.
