Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Műhely - Juhász Krisztina: „…gyümölcse penig semmi nem volt”. Esterházy Miklós véleménye 1642. február 28-án a szőnyi béke(tervezet) pontjairól
falvak hódoltatása.7 A „háborús békeévek” jellemezték ezt az időszakot annak elle nére is, hogy a két fél a viszonyuk rendezésére 1615– 1616-ban Bécsben, 8 1618-ban Komáromban,9 1625-ben (Hidas)gyarmaton, 10 míg 1627-ben Szőnyben 11 kötött megállapodást.12 Mindezek mellett mindkét birodalom helyzetét alapvetően hatá rozták meg az időközben bekövetkezett kül- és belpolitikai változások. A Habsburg Monarchia erejét leginkább az elhúzódó harmincéves háború (1618–1648) kötötte le. A háború úgynevezett francia szakaszában, 1637 februárjában hunyt el II. Ferdinánd (1619–1637) német-római császár, cseh és magyar király, akit a trónon fia, a háborúban is tapasztalatot szerzett III. Ferdinánd (1608– 1657) követett.13 Az uralkodóváltás ugyan felcsillantotta a reményt a hadakozás lezárására, erre mégis csaknem tíz évvel később került sor. A gazdaságilag egyre jobban kimerülő Habsburg Monarchia így érthető módon igyekezett elkerülni a nyílt fegyveres konfliktust az oszmánokkal is. A komoly belső gondokkal is küzdő14 Oszmán Birodalom helyzetét tovább nehezítette, hogy az 1630-as évek közepén újfent felvette a harcot a szafavida Perzsiával. A 16. századba visszanyúló, folyton kiújuló viszályt véglegesen az 1639 tavaszán megkötött zuhabi béke zárta le, amelynek következtében Bagdad és „...gyümölcse penig semmi nem volt”... 355 7 A kártételekre lásd Illik Péter: Török dúlás a Dunántúlon. Török kártételek a nyugat-dunántúli hódoltsági peremvidéken a 17. század első felében. PhD-értekezés, 2009; Uő: Minden nap háború: a magyar királyságbeli török kártételek anatómiája (1627–1642). Budapest, 2013. 8 Salamon Ferencz: Két magyar diplomata a tizenhetedik századból. Pest, 1867, 265–273. 9 Uo. 274–278. 10Jászay Pál: A gyarmati béke. Tudománytár. Értekezések. 1837, 39–75.; Gévay Anton (szerk.): Az 1625-diki május 26-dikán költ gyarmati békekötés czikkelyei, deákul, magyarúl és törökűl. Wien, 1837. 11Az 1627. évi szőnyi béke történetére lásd Gévay (szerk.): i. m.; Jászay: i. m. 167–274.; Galántai gróf Eszterházy Miklós. Magyarország nádora. 2. köt. (1623–1626). Szerk. Salamon Ferencz – Szalay László. Pest, 1866; Salamon: i. m.; legújabban: Brandl Gergely – Göncöl Csaba – Juhász Krisztina – Marton Gellért Ernő – Szabados János: Válogatott források az 1627. évi szőnyi békekötés törté netéhez. Lymbus. Magyarságtudományi Forrásközlemények. Budapest, 2017, 151–203.; Brandl Gergely – Göncöl Csaba – Juhász Krisztina – Marton Gellért Ernő – Szabados János: Kommunikáció és híráramlás. A Habsburg-oldal tárgyalási stratégiája az 1627. évi szőnyi békekötés során. Aetas, 2018. 4. sz. 108–124.; Brandl Gergely – Göncöl Csaba – Juhász Krisztina – Marton Gellért Ernő – Szabados János: Kommunikation und Nachrichtenaustausch während des Friedensprozesses von Szőny (1627) Im Spiegel der Verhandlungsstrategien der Habsburger. Chronica, 2019. (Megjelenés alatt.) 12Az említett békék a Habsburg–oszmán békekötések – kronológiai és módszertani szempontból – negyedik csoportjába (1606– 1664) sorolhatók. Papp Sándor: Az Oszmán Birodalom, a Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia kapcsolattörténete a békekötések tükrében (Vázlat és adatbázis). Aetas, 2018. 4. sz. 86 – 99. 13Mark Hengerer: Kaiser Ferdinand III. (1608–1657) Eine Biographie . Wien – Köln – Weimar, 2012, 125. 14Kerekes Dóra: Tradícionális birodalom – modern birodalom. Az Oszmán Birodalom a 17. század első felében. Aetas , 2008. 4. sz. 140–157.
