Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Követi jelentések, hangulatjelentések - Hámori Nagy Zsuzsanna: Francia követ Erdélyben 1625-ben
zott erdélyi követtársával, a Velencéből hazatérő Hatvani Istvánnal, aki Louis Gédoyn, posztjára igyekvő aleppói francia konzul társaságában tette meg az odáig vezető utat.39 A két erdélyi ekkor közös diplomáciai offenzívába kezdett, és lelke sen igyekeztek tolmácsolni francia kollégájuknak uruk szándékait, amelyek célja az volt, hogy XIII. Lajossal „szövetségre lépjen titkos és álcázott személyeken keresz tül.” 40 Márpedig Montalto Erdélyben való megjelenése – amennyiben ez 1624– 1625-nél korábban történt – éppen kapóra jöhetett Bethlen Gábornak e szándéka megvalósításához, később pedig követsége titokzatossága és kétes vonásai együtt tökéletesen megfeleltek ennek a közvetetten a fejedelem által adott leírásnak. Természetesen mindezt feltételes módban, hipotetikusan kell érteni, hiszen nem áll rendelkezésre döntő bizonyíték az ügyben, hogy Montalto eredetileg Bethlen Gábor megbízásából utazott volna Franciaországba. A továbbiakban viszont még érdemes kitérni az 1625 eleji követségének utóéletére, esetleges erdélyi szolgálatba állására is. A konstantinápolyi velencei bailo (rezidens követ) levelei őrizték meg az utókornak, hogy a francia követ 1625. április 10-ei levelében értesítette Bethlen Gábort a Párizsba való szerencsés visszatéréséről. Azonban a fejedelem nem örülhetett felhőtlenül e hírnek, mivel Montalto levele nem tartalmazott utalást tárgyalásokra, és XIII. Lajos sem válaszolt az elküldött feltételekre.41 Minden valószínűség szerint a levelet az a gyorsfutár vihette, akinek erdélyi útjáról Césy konstantinápolyi francia követ számolt be társainak 1625 nyarán, és aki Kölnön keresztül utazott vissza Franciaországba.42 A XIII. Lajos képviseletében teljesített első küldetése után Montalto tovább rótta a Franciaország–Erdély–Lengyelország körutat. Egy későbbi, lengyelországi forrás arra utal, hogy 1625 legvégén meglehetős balszerencse érte: III. Zsigmondot ugyanis a császár értesítette bizonyos, a lengyel trónutódlással kapcsolatos külföldi tárgyalásokról, „amelyekkel Montespinát gyanúsította, aki a francia király megbí zásából érkezett, de végül kiderült, hogy más ügyben tárgyalt, a lengyel király pedig Francia követ Erdélyben 1625-ben 75 39Úti kalandjaikról, amelyek során Hatvani egyszer megmentette Gédoyn életét, utóbbi naplója szá mol be: Journal et correspondance de Gédoyn »le Turc«, consul de France à Alep (1623–1625): Ouvrage publié pour la Société d’histoire diplomatique par A. BOPPE. Paris, 1909. A napló Toldalagira mint Konstantinápolyból elégedetlenül visszatérő követre utal, a neve említése nélkül. 40„[...] on eut agréable d’entrer en confédération avec lui par l’entremise de quelques personnes discrètes et déguisées.” Gédoyn levele Pierre Brûlart de Puysieux külügyi államtitkárnak. Belgrád, 1624. január 26. Uo. 46–47. Gédoyn naplójának tanúsága szerint mindvégig terhesnek érezte Hatvani, majd a két követ együttes megnyilvánulásait az erdélyi–francia kapcsolatfelvételről, mivel nem volt felhatalmazása ilyen ügyekben eljárni. 41Zorzi Giustiniani levele a dózsénak és a szenátusnak, 1625. augusztus 9. Közli Óváry : i. m. 581– 582. 42Simon Contarini és Zorzi Giustiniani levele a dózsénak és a szenátusnak, 1625. június 4. Uo . 569. 43Giovanni Lancelotti lengyelországi pápai nuncius levele Francesco Barberini bíboros államtitkár nak. Varsó, 1627. április 7. Közli Augustyniak – Sokołowski: i. m. 153–156. Az 1626. decemberi toruńi szejmen merült fel – Gusztáv Adolf és Bethlen Gábor neve mellett – XIII. Lajos öccsének,
