Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Irodalom - A magyarországi és oszmán-török kapcsolatok évszázadai (Arşiv Belgelerine Göre Osmanli’dan Günümüze Türk-Macar Ilişkileri. Török–magyar kapcsolatok az Oszmán Birodalomtól napjainkig a levéltári dokumentumok tükrében. Szerk. Schmidt Anikó – Sz. Simon Éva – Mümin Yildiztaş) Kovács Máté Gergő
birodalmi szervezet történeti kutatása mellett az oszmán építészettörténet iránt érdeklődők is találhatnak fontos információkat akár a Szülejmán szultán türbéjével kapcsolatos 1577. évi parancs (124–126. o.), akár a számos oszmán építészeti objektumot felsoroló, 1578 körülire datálható okirat (128–141. o.) tanulmányozása során. Különleges forrás Abdi vajda 1571-ben, a lepantói csata11 évében kelt magyar nyelvű levele, amely kiváló betekintési lehetőséget ad a korszak hétköznapi magyar–oszmán viszonyaiba (90–92. o.). A hódoltság időszakát követően az ebből a szempontból talán kevésbé ismert 18. század történetét követhetjük nyomon, mely korszak kulturális és politikai kölcsönhatásai nyomán változott az oszmánokról élő korabeli kép. A bevezető – akárcsak az ebben a részben közreadott 13 dokumentum – kitér az Oszmán Birodalom területén menedékben részesült Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos személyes példáira. Olvashatjuk Izmit kádijának és Kodzsaeli kormányzójának Thököly Imre lakhatási ügyében 1701-ben kelt parancsát (274–275. o.), a hozzávetőlegesen 1717-re keltezhető, II. Rákóczi Ferenc kancelláriájáról küldött titkosírásos levelet (276–277. o.), vagy éppen Kossuth Lajos 1851-re datálható levelét I. Abdul-Medzsid szultánhoz (354–359. o.). A 19–20. századi, egyre intenzívebbé váló kontaktusok történetét, a kulturális kölcsönhatás pozitív alakulását és a két állam értelmisége közti szívélyes viszonyt 29 dokumentum mutatja be. Ezek közt olvasható az 1877-ben kelt írás, melyben a Nagy Szulejmán által Buda elfoglalásakor Isztambulba szállított Corvinákat II. Abdul-Hamid szultán a Pesti Egyetemnek ajándékozza (382–384. o.). A századfordulót a 20. század kezdetének politikai és diplomáciai kapcsolatai, valamint a két nemzet szellemi identitáskeresésének időszaka követi, minderről 29 dokumentum vall. A 20. század eleji magyar kultúrdiplomácia jelentős külföldi intézményéről szól Hekler Antalnak, a konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet igazgatójának 1917-es beszámolója az intézet felállításáról (442–444. o.). A két világháború közötti jelentős magyar diplomáciai eseményt rögzíti a Török Köztársaság 1923. évi kikiáltását hamarosan követő, 1924-es irat a Magyarország és Törökország közötti barátsági szerződésről (456–458. o.), illetve az a dokumentum, amely Daruváry Géza külügyminiszternek a törökországi Magyar Királyi Követség felállításáról szóló utasítását tartalmazza (460–463. o.). A vasfüggöny lehullásával és a magyarországi rendszerváltás bekövetkeztével újabb lendületet nyert kétoldalú diplomáciai kapcsolat történetét illusztrálja a kötetet záró hat dokumentum, köztük a Törökország és Magyarország kormányai Irodalom 459 11Schmidt Anikó: Egy elszigetelt győzelem: Lepanto, 1571. Keletkutatás , 2010. tavasz, 77–93.; Uő: „A legjobb alkalom, mit a századok láttak.” A lepantói csata emlékezete William Shakespeare és Miguel de Cervantes munkásságában. Keletkutatás , 2018. ősz, 51–62.; Uő: „A legjobb alkalom, mit a századok láttak”. Az Oszmán Birodalom a ciprusi hadjárat idején (1570–1573). Doktori disszer táció. ELTE Bölcsészettudományi Kar, Történelemtudományi Doktori Iskola. Budapest, 2017, 157–223. Online megtekinthető: https://edit.elte.hu/xmlui/handle/10831/38436 (A letöltés ideje: 2019. szeptember 7.)
