Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Irodalom - A nemzetközi kapcsolatok szolgálatában? (Diplomácia – Hírszerzés Állambiztonság. Szerk. Andreides Gábor – M. Madarász Anita – Soós Viktor Attila) Garadnai Zoltán
válaszokat, és egyetérthetünk a szerző azon értékelésével, miszerint Péter János „... a mai napig a múlt század egyik legellentmondásosabb református püspökévé vált”. Ivánfi Miklós a magyar béke-előkészítés és diplomácia, illetve a csehszlovák kémkedés összefüggéseit elemzi. Ebben a tanulmányban is megjelenik Péter János személye, akinek motivációit ebben az esetben is sejtelmes homály fedi. A szerző meglátása szerint a béketárgyalások menetét és eredményét érdemben nem befolyásolta a kirobbant kémkedési ügy, és a szereplők sorsának bemutatása jól érzékelteti azt, hogy az 1945 és 1948/49 közötti, rövid polgári demokratikus időszak után mindenkinek az életét a kiépülő kommunista diktatúra határozta meg. Kávássy János Előd dolgozata a kötet egyik legizgalmasabb tanulmánya. A „tük rök és trükkök” jól érzékeltetik a valóság észlelése és értelmezése/felhasználása közötti eltéréseket, a percepciók, a vágyott világ és a valóság közötti eltéréseket, továbbá az 1989/90 után megmaradt nyitott kérdéseket. Kecskés D. Gusztáv tanul mánya az országimázs-kísérlet ellentmondásait mutatja be, és a Kádár-rendszer emigrációs politikáját elemzi. A korábban készített értékeléseket továbbgondolva (Békés Csaba, Földes György), a magyar külpolitika sikereként értékeli az 1957 és az 1962 közötti történéseket. Krajcsír Lukács dolgozata némileg eltér a többi tanulmánytól, mivel a csehszlo vák diplomácia és a hírszerzés, illetve a keleti országok által támogatott szélsőbaloldali terrorizmus összefüggéseit vizsgálja a kubai kapcsolaton keresztül. A kommunista csehszlovák vezetés és a nemzetközi terrorizmus kapcsolata óhatatlanul is ráirányítja a figyelmünket arra, hogy a keleti blokk országai számára az ideológiai háború mellett fontos volt a valódi, titkosszolgálati eszközökkel folytatott háború is. E tekintetben érdemes elgondolkozni a magyarok szerepéről is (pl. a Carlos számára nyújtott menedékről és a lyoni vonaton elkövetett merénylet összefüggéseiről). M. Madarász Anita a British Council 1955 és 1956 közötti magyarországi helyzetét elemzi. Láthatjuk, hogy a nyugati országok elsődleges célja az volt, hogy a keleti blokk országait a kultúrdiplomácia eszközeivel fokozatosan visszatérítsék a nyugati gyökerekhez. A magyar forradalom kirobbanása, a szenvedélyek és indulatok hevessége alapvetően átrendezte az erőviszonyokat. A szerző Macher Anikó értékelését veszi át akkor, amikor megállapítja, hogy a forradalom kirobbanása a legtöbb nyugati elemzőt meglepte, és alapvetően meghatározta a nyugati országok és Magyarország kulturális kapcsolatainak alakulását. Mező Gábor tanulmánya a külpolitikai tudósítók és a kádári hírszerzés kapcsolatát mutatja be, vagyis a kommunista állambiztonság és a sajtó sajátos együttműködését ismerteti. Az egyes szereplők által utólag eufemisztikusan „őrző kutyaként” is értékelt szerep valójában nem jelentett mást, mint a rendszer kiszolgálását, az önálló magyar út elutasítását. Ötvös István írása a magyar titkosszolgálati vezetők közötti hatalmi harc meg értését segíti. A tanulmányból láthatjuk, hogy a magyar állam szervei presztízsharcot folytattak egymással anélkül, hogy felismerték volna küzdelmük tragikus következményeit. Irodalom 443
