Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Irodalom - Festschrift Zombori István 70. születésnapjára (Laborator assiduus. A 70 éves Zombori István köszöntése. Szerk. Somorjai Ádám OSB – Somorjai Gabi) Molnár Antal
illetve a megnyíló római és bécsi levéltári kutatások lehetőségétől. A 19. századra vonatkozóan az egyháztörténeti érdeklődés mindig is viszonylag csekélyebb mértékű volt, hiszen magát a korszakot és ezért kutatását is erősebben meghatározta a nemzeti ébredés és a szekularizáció. A METEM kiadványaiban a 20. századra vonatkozó nyitottság az évek folyamán folyamatosan erősödött, a Horthy-kor mellett egyre inkább meghatározó kutatási területté vált a kommunista diktatúra korának egyháztörténete. Az elmúlt évek folyóirat-számainak és kiadványainak a levéltári anyagok kutathatóvá válása miatt egyik legfontosabb témája az egyházak és az állambiztonság, a Mindszentykérdés és a diktatúra egyházüldözésének története lett. A METEM hitvallásának egyik legfontosabb eleme a felekezetköziség volt, az alapítók miatti katolikus túlsúly ellenére valamennyi protestáns felekezet, a kisegyházak és a zsidóság kutatói is minden akadály nélkül publikációs lehetőséget kaptak. A METEM kiadványstratégiájában az egyháztörténet diszciplináris meghatározása kezdettől fogva igen nyitott, az egyház és intézményeinek múltja szervesen illeszkedett a köztörténetbe. Ennek kétségtelen előnye, hogy így a vállalkozás nagyon széles kutatói kört tudott megszólítani, és ezzel együtt a kiadványok a „gettósodás” veszélyét is elkerülték. A köszöntő kötet írásainak széles spektruma híven tükrözi ezt a szemléletmódot, egyúttal jelzi az egyháztörténeti kutatások tematikai formálódásának irányait, vagy még inkább a METEM-hez kötődő szakembergárda összetételének változásait. Az elmúlt két évtizedben számos új középkorász-műhely megalakulásának lehettünk tanúi, az egyetemeken és a kutatóintézetekben sorra alakultak a kutatócsoportok, amelyek középkori történelmünknek az egyházi intézményekkel szinte mindig összefüggő kérdéseit vizsgálják. A pályázati feltételek miatt önálló publikációs fórumokat kialakító, jórészt a fiatal generációhoz tartozó kutatókból álló munkaközösségeknek a METEM-hez nyilván már nem volt kapcsolatuk, ezzel és a régi középkorász-gárda kihalásával magyarázhatjuk, hogy a Magyar Királyság történetének első fél évezredét mindössze két írás képviseli a kötetben. A kora újkorra vonatkozó kutatómunka fellendülését viszont jól reprezentálja a korszakról szóló kilenc írás. Különösen is figyelemre méltó, hogy ezek a tanulmányok (akárcsak az egyik középkori dolgozat) részben római források alapján készültek, vagy a magyar egyház római kapcsolódási pontjaira hívják fel a figyelmet, utalva ezzel nemcsak a historiográfiai fejlődésre, hanem az ünnepelt erős római kötődéseire is. Emellett örvendetes tény, hogy a kora újkor századai közül a korábbi kutatásokban meglehetősen elhanyagolt 18. század is hangsúlyosan jelen van a kötetben. Szintén ígéretes változás, hogy a magyar (különösen katolikus) egyháztörténetírás által jórészt fehér foltnak számító 19. század is felzárkózott a népszerűbb korok mellé, ennek a fellendülésnek a jegyében a kötet hét dolgozatot közöl e század egyháztörténetéről. Végül az elmúlt évtizedek fejlődésének legszembetűnőbb sajátossága a 20. századi és különösen az 1945 utáni egyháztörténelem iránti érdeklődés megnövekedése, amelyet a könyv írásai is híven visszaigazolnak: a Irodalom 426
