Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Műhely - Irina Matiash: Az Ukrán Népköztársaság budapesti diplomáciai képviseletének története, 1919–1924
sen szokatlan körülmények között sikerült megismerkednie. A március 23-ról 24-re virradó éjszaka ugyanis a Dunapalota Szállóban, mindennemű diplomáciai immunitást felrúgva, megpróbálták letartóztatni és kirabolni Galagant. Az erről készített jelentésében Galagan megjegyezte, hogy „a letartóztatás egyik indoka az volt, hogy a független Ukrán Népköztársaság nem létezik, a másik pedig az, hogy a burzsoá ukrán kormány képviselője vagyok, amely hadban áll Szovjet-Orosz -országgal.”15 Az egyik éjszakai hívatlan látogató Mihajlovicsként mutatkozott be, és az „orosz ügyekért felelős” népbiztosnak adta ki magát; politikai jellegű kérdéseket szegezett Galagannak, a misszió pénzét és dokumentumait követelve. A követnek sikerült megsemmisítenie a legfontosabb iratokat. Miután kézhez kapott 600 000 koronát, Mihajlovics nem zaklatta tovább a követet. Mindvégig azt hangoztatta, hogy csak politikai jellegű látogatást tesz a külképviseleten. Lezáratta a misszió titkárságát, és arra kötelezte Galagant, hogy egy napig ne hagyja el a képviselet helyiségét. Mint később kiderült, hasonló módon „látogatták meg” Biberovicsot is, elvettek tőle kétmillió koronát, átkutatták Shrag szobáját. Miután a kifosztott ukrán misszió képviselői több alkalommal is kitartóan hívták a Külügyi Népbiztosságot, másnap Poór Ernő személyesen vitte el nekik az elkobzott pénzt, igaz, a teljes összegből hiányzott 228 700 korona. A szállodában lezajlott incidens végül oda vezetett, hogy Galagan személyesen látogatott el Kun Bélához. „Egész Magyarország legnépszerűbb politikusával ” 16 ugyanott találkozott, ahol egy hónappal korábban még Károlyi Mihály fogadta, a Budavári Palotában, amely akkor nagyon elhanyagolt és nyomasztó benyomást tett a követre. A megbeszélések feszülten zajlottak, figyelembe véve, hogy az ukrán képviselet helyzete meglehetősen képlékennyé vált az új körülmények között. A népbiztos kifejtette abbéli véleményét, miszerint Szovjet-Oroszországnak nem áll érdekében, hogy békét kössön a „burzsoá Direktóriummal”, mivel már megalakult Szovjet-Ukrajna. Galagan egyrészt azzal érvelt, nem ismeri el, hogy egy ország a saját államberendezkedési elveit egy másikra erőltesse, másrészt pedig a Direktórium igyekezett szavatolni a dolgozó tömegek jogait a munkástanácsok megszervezése révén. Mindez azonban nem befolyásolta Kun Béla álláspontját. Ennek a találkozónak alighanem az egyetlen eredménye az lett, hogy megegyeztek abban, miszerint Kun Béla találkozni fog a baloldali nézeteket valló Volodimir Vinnyicsenkóval, a Direktórium egykori fejével. Galagan őt ajánlotta Kun Béla figyelmébe azon kívánságára, hogy találkozhasson „az ukrán önállóság képviselőjé vel, aki a szovjet rendszer híve”. 17 A Kun Béla és Vinnyicsenko közötti találkozó hamarosan létre is jött. Vinnyicsenkót a követ mellett az ismert könyvkiadó, Jurij Tiscsenko kísérte el a találkozóra, akivel Vinnyicsenko együtt érkezett Bécsből. A magyar kommunisták Az Ukrán Népköztársaság budapesti diplomáciai képviseletének története, 1919–1924 409 15ЦДАВО України, ф. 3518, оп. 1, спр. 1, арк. 57–63. 16Ez Galagan megfogalmazása Kun Béláról. Lásd М. Ґалаґан: i. m. 176. 17Uo.
