Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Műhely - Irina Matiash: Az Ukrán Népköztársaság budapesti diplomáciai képviseletének története, 1919–1924
sítása értelmében ő vezette az Ukrán Népköztársaság svájci delegációját, amelynek Spanyolországba, Olaszországba és Franciaországba kellett volna elutaznia, hogy felvegye a diplomáciai kapcsolatokat. A delegáció azonban ezt idő hiányában már nem tudta megtenni.6 Shrag tanácsosként azt a megbízatást kapta Budapesten, hogy vezesse a misszió titkárságát és vigye a jogi, illetve konzuli ügyeket.7 Attasénak az ismert költőt, Olekszandr Kandibát (álnéven: Olekszandr Olesz) és Timis Jackevicset nevezeték ki, továbbá a követségre delegálták még a kiváló nyelvtudással bíró, félig francia Olekszij Klort, a külügyminisztérium munkatársát, aki korábban Galagannal együtt dolgozott a bukaresti diplomáciai képviseleten. A többi tisztséget a Nyugat-Ukrajnai Népköztársaság képviselői számára hagyták meg abból a megfontolásból, hogy a diplomáciai képviselet összetétele is tükrözze a két állam egységét. A miszszió kinevezett tagjai közül senki nem tudott magyarul, ezért a külügyminisztérium abban reménykedett, hogy a még betöltetlen posztokra találnak magyarul tudó munkatársat. Galagan az elutazása előtt, január 22-én egyeztetett a Nyugat-Ukrajnai Népköztársaság külügyi államtitkárának helyettesével, Lonhin Cehelszkijjel, aki azért érkezett Kijevbe, hogy részt vegyen a Nyugat-Ukrajnai Népköztársaság és az Ukrán Népköztársaság egyesülését kimondó ünnepi népgyűlésen. A misszióvezető remélte, hogy fontos kérdéseket tisztázhat a budapesti képviselet működésével kapcsolatban, de csak annyit tudott meg, hogy Budapesten lesz képviselete a Nyugat-Ukrajnai Népköztársaságnak is; ezért azt tanácsolták neki, hogy találja meg a közös nyelvet az 1919 januárjának elején a székhelyét Sztanyiszlavivbe áthelyező Nyugat-Ukrajnai Népköztársaság kormányával. E kormány, amelyet Jevgen Petrusevics vezetett, 1918 decemberében kezdett aktív külpolitikai tevékenységbe, amikor a lengyel csapatok nyomására ideiglenesen Lvivből Ternopilba költözött. Ekkor szervezték meg a Külügyi Állam -titkárságot, aminek az élén a még 1918. november 9-én kinevezett Vaszil Panejko állt, ekkor kezdődött meg a diplomáciai képviseletek megnyitása, mindenekelőtt a szomszédos országokban, amelyekben a Nyugat-Ukrajnai Népköztársaságnak nyilvánvaló érdekei voltak. Az államalakulat bécsi képviseletének vezetésével Mikola Vaszilkót, az 1917–1918. évi breszti béketárgyalások résztvevőjét, az osztrák Reichstag és a bukovinai tartományi szejm szenátorát bízták meg. Vaszilkó az Ukrán Nemzeti Rada egyik társalapítója is volt.8 A prágai és budapesti képviselők kinevezésére azután került sor, hogy Petrusevics megbeszéléseket folytatott Tomaš Masaryk csehszlovák elnökkel és Károlyi Mihállyal, a Magyar Népköztársaság Az Ukrán Népköztársaság budapesti diplomáciai képviseletének története, 1919–1924 405 6 В. І. Головченко: Шраг Микола Ілліч . In: Українська дипломатична енциклопедія . У 2-х т. Редколлегия: Л. В. Губерський (голова) et al. Київ , 2004 , Т. 1. 747. 7 ЦДАВО України, ф. 3518, оп. 1, спр. 1, арк. 24–29. 8 В. І. Головченко: Василько Микола Миколайович . In: Українська дипломатична енциклопе дія. У 2-х т ; Редколлегия: Л. В. Губерський (голова) et al. Київ , 2004 , Т. 1. 171–172 .
