Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Műhely - Vargháné Szántó Ágnes: „Az iskola a népé lett!”. Iskolaállamosítás Baranya vármegyében (1948–1950)
Volt eset, amikor már az államosítási bizottság jelenlétében panaszt tett a volt iskolafenntartó képviselője. Ezt jegyzőkönyvbe is vették. Következzék egy részlet a patai (1950-től patapoklosi), 1950. március 21-én felvett államosítási jegyzőkönyvből: „Megállapítja a bizottság, hogy az iskola tantermét a ref. egyházközség egész éven keresztül hetenként egyszer vallásos esték céljára, ezen kívül november, december, január és február hónapban minden közönséges vasárnap és a ref. egyház istentiszteleti rendtartása szerint ünneppé nyilvánított napokon egyházi célokra igénybevette. Tekintve, hogy a magyar népköztársaság és a magyarországi ref. egyház között létrejött megegyezés szerint az iskola tanterme egyházi célokra csak addig vehető igénybe, míg az egyházi célokra megfelelő más alkalmas helyiség a községben nincs, mivel pedig Patán ref. templom van, a bizottság nem járulhat hozzá, hogy az iskola tantermét a ref. egyház istentiszteleti célokra is tovább igénybe vegye.” A volt iskolafenntartó kép viseletében Szántó László református lelkész kijelentette, hogy az állam és a magyarországi református egyház között létrejött megegyezés értelmében az iskola tantermét az egyház az addigi mértékben és módon továbbra is igénybe veheti, attól függetlenül, hogy a községben van-e templom vagy sem. A bibliaórák és a vallásos összejövetelek céljára ugyanis a templom nem volt megfelelő. A végső határozat nem a lelkész álláspontja szerint döntött. A másik vitás pont az ingó vagyonok államosítása körül bontakozott ki. Az iskola tantermében volt ugyanis elhelyezve a református egyház tulajdonát képező harmónium, melyet az 1947–1948. iskolai évben az iskola tanítója az iskolai zeneoktatás céljára is igénybe vett, így az államosítási bizottság azt, mint közös egyházi és iskolai célt is szolgáló vagyontárgyat állami tulajdonba vette. Hozzájárult a bizottság azonban ahhoz, hogy a harmóniumot a református egyházközség az addigi mértékben és módon továbbra is igénybe vegye.32 Az államosítási bizottságok rendes heti jelentései forrásértéküket tekintve talán még érdekesebbek, hiszen a különböző községekben elvégzett munka során összegyűjtött tényeket, tapasztalatokat (köztük a lakosság politikai magatartását) is megismerhetjük belőlük. Az I. sz. bizottság 1950. január 10. és január 15. között 13 „objektumot” látogatott meg.33 Ami a felmerült problémákat illeti, a jegyzőkönyv megemlíti, hogy Katádfát leszámítva, valamennyi református iskolánál kérték a tanterem vallásos célokra való átengedését, a közös használatban volt harmóniumok egyházi tulajdonban való meghagyását. A bizottság ezeket a kívánságokat a MIB korábbi állásfoglalására tekintettel elutasította.34 Becefán a harmónium kegy Műhely 400 32A Patai volt református iskola államosítási jegyzőkönyve. MNL BaML, Baranya Megyei Tanács V.B. Művelődésügyi Osztályának iratai (a továbbiakban: XXIII. 13.), Iskolák államosítása, 1215-10-428/50. A jegyzőkönyv forrásbemutatását lásd: Vargháné Szántó Ágnes: Baranyai protestáns iskolák 1849 és 1950 között. In: Forrásaink a reformációról. Dokumentumok az MNL Baranya Megyei Levéltárából. Szerk. Borsy Judit. Budapest, 2018, 205–208. 33Az I. számú államosítási bizottság rendes heti jelentése. MNL BaML XXIII. 13. 1215- ikt. sz. nél kül/1950. 34Később, a református egyház kérelmére megtartott vegyesbizottsági tárgyalás határozatának folyo mányaképp az állami tulajdonba vett harmónium Rózsafán visszakerült a református egyház tulajdonába. MNL BaML XXIII. 13. 1215-10-555. II/51.
