Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Műhely - Vargháné Szántó Ágnes: „Az iskola a népé lett!”. Iskolaállamosítás Baranya vármegyében (1948–1950)
vonalon súlyosabb nehézség nem mutatkozott. A volt iskolafenntartók magatartását jellemzően említi meg a jelentés Molnár József görcsönyi plébános nyilatkozatát, miszerint az eljárás már befejezett tényeket rögzít. Vejtiben olyan rémhírek előzték meg a bizottság megérkezését, melyek szerint január 1-től az istentisztelet tilos lesz. A református lelkészt „izgékony embernek” említi. A református lakosság általában a tantermek vallásos célból való további átengedésének engedélyezését kérte. A reggeli iskolai áhítatok megszüntetését azonban minden különösebb észrevétel nélkül tudomásul vették. A jelentés szerint a református presbitériumokban politikailag megbízhatatlan elemek befolyását állapították meg (Kisszent mártonban például az egyik hangadó presbiter előzetesen csendőr volt), ami annak is tulajdonítható – említi a beszámoló –, hogy a kulákok jelentékeny része református. Az irat ismerteti, hogy a katolikus plébánosok a jegyzőkönyvek aláírását általában azzal a hivatkozással tagadták meg, hogy egyházi főhatóságuk részéről a jegyzőkönyv aláírására nincs felhatalmazásuk. Akadtak kivételek is: Márigyűdön a plébános a jegy zőkönyvet minden nehézség nélkül aláírta, Kisdéren a helyettes községi bíró vonakodott az aláírással, végül a bizottság figyelmeztetésére és a plébános rábeszélésére aláírta. A felmerült problémák megoldásánál a bizottságok higgadtan, de határozottan jártak el. Erre is látunk példát: Sámodon, mikor a bizottság a tanulók részére rendezett reggeli iskolai könyörgések további megtartásához nem járult hozzá, a presbitérium egyik tagja megjegyezte: „úgy látszik, már a vallást is ki akarják tiltani az iskolából.” A bizottság azonban felvilágosította a jelenlévőket arról, hogy a szabad vallásgyakorlatot az alkotmány biztosítja, és az állam az egyházak iránti előzékenységének a megegyezések megkötésével adta tanújelét. A fenti intézkedés azt a célt szolgálja csupán – hangzott el –, hogy el lehessen kerülni minden félreértést az iskola jellegét illetően. A bizottságok kezdetben figyelembe vették az addig fennállt általános szokást, valamint a református községek közhangulatát, és hozzájárultak, hogy a volt református iskoláknál a tanterem heti egy alkalommal vallásos est, december, január, február hónapokban pedig istentisztelet céljára a tanítási időn kívül felhasználható legyen. A bizottság ilyen irányú döntéseit azonban a MIB csak olyan községek esetén hagyta jóvá, amelyekben nem volt református templom.30 A párt titkárok tevékenységével nem volt megelégedve a tankerületi főigazgató. Problémaként említette, hogy egyes községekben (Kórós, Kisszentmárton, Besence) nincs helyi párttitkár. Általában a helyi párttitkárok tárgyalásokon való passzív hozzáállását sérelmezte a jelentés. A főigazgató javasolta a reakció részéről történő hangulatkeltés ellensúlyozására a lakosság felvilágosítását a bizottságok munkájával kapcsolatban. Ajánlotta, hogy a helyi párttitkárok mutassanak rá a hangulatkeltések mögött húzódó „kulák érdekekre”. Megjegyezte, hogy aktívabb közreműködést csak a diósviszlói, beremendi és a vajszlói párttitkár tanúsított. Nem volt megoldott mindenhol az iskolaépület kérdése. Kovácshidán és Baranyahídvégen a református lel-Műhely 398 30A későbbiekben látni fogjuk, hogy a fenti ügyben a kéttagú bizottságok a MIB állásfoglalásának megfelelően, szigorúbban jártak el.
