Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Műhely - Vargháné Szántó Ágnes: „Az iskola a népé lett!”. Iskolaállamosítás Baranya vármegyében (1948–1950)
drávaszabolcsi, drávapalkonyai új iskola, a drávacsehi régi iskola épülete a hadműveletek során olyan súlyos károkat szenvedett, hogy azokat használni nem lehetett, ez utóbbi az 1945. márciusi harcokban összedőlt.24 A helyzetet súlyosbította, hogy több iskolában tüzelőhiány miatt szünetelt az oktatás. Jelentős volt a tanítóhiány.25 A Baranya vármegyét kiemelten érintő, a magyarországi német kitelepítések, a felvidéki magyar, valamint a csángó és a bukovinai székely betelepítések következtében az iskolaköteles tanulók és a tanítók száma, vallási megoszlása még 1948-ban is változott. Ezenkívül nem esett szó az egyházaktól 1945-ben kárpótlás nélkül elvett földbirtokokról sem, melyek bevételei a felekezeti iskolák fenntartásának és fejlesztésének költségeit is részben fedezték volna. Ami a sajtóban folyamatosan beharangozott (valójában meg nem történt) megegyezéseket illeti, hosszú, meggyőzéssel és fenyegetésekkel tarkított tárgyalásokat követően a Magyar Köztársaság kormánya és a magyarországi református egyház zsinati tanácsa az állam és egyház közötti viszony kérdésének „mindkét részről óhajtott békességes és helyes rendezése céljából” 1948. október 7-én megállapodást kötött. Ez kimondta, hogy a Magyar Köztársaság kormánya elismeri és biztosítja a vallásgyakorlás teljes szabadságát. A 3. § értelmében a kormány „megengedi, hogy az egyház mindenütt, ahol szüksége mutatkozik, az állami iskolák tantermeit és egyéb erre alkalmas helyiségeit is a tanítás szabályszerű idején kívül az iskolai hatósággal való megegyezés szerint és az átengedés folytán esetleg felmerült károk megtérítési kötelezettsége mellett istentiszteletek, vasárnapi iskola, bibliaórák, énekkari és egyéb vallásos és egyházi összejövetelek és gyűlések céljára, díjmentesen használhassa mindaddig, amíg az egyházközségek e célra szolgáló más épületekről gondoskodni tudnak.” Az egyezmény 7. § c) pontja szerint a kántortanítói javadalomnak a kántori feladatokért járó földilletménye az egyház tulajdonában maradt. Az e) pontban pedig az állam hozzájárult ahhoz, hogy a legerősebb történelmi hagyományokkal rendelkező református kollégiumok (a sárospataki, debreceni, pápai), illetve a budapesti Lónyai utcai református gimnázium továbbra is egyházi iskolák maradjanak.26 Az evangé likus egyház zsinata – szintén komoly nyomás hatására – december 14-én kötötte meg a fenti szöveggel megegyező tartalmú megállapodást. A felekezet a budapesti VII. kerületi evangélikus gimnáziumot és a IV. kerületi Deák téri evangélikus leánygimnáziumot tarthatta meg.27 A „mindent vagy semmit” elvet valló Mindszenty hercegprímás vezette katolikus egyházzal, bár informális tárgyalásokat folytatott az államhatalommal, megegyezés nem született. Ha az egyes egyházak egymástól eltérő stratégiáját nézzük, megállapíthatjuk, hogy a korabeli kommunista hatalom beren-Műhely 396 24MNL BaML VI. 502. Iktatott iratok, 1106/1945. 25Az 1946. április 1-i adatok szerint Baranya vármegye 761 tanítója közül 84 hadifogoly volt, 7 Nyugatra távozott, és 47 tanító nem kapta meg a tanítás megkezdéséhez szükséges leigazolását. Köznevelés, 1946. 12. sz. 3. 26Magyar Közlöny Hivatalos Lap , 1948. 227. sz. 2–3. 27Magyar Közlöny Hivatalos Lap , 1948. 276. sz. 2–3.
