Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Nyolcasok a magyar történelemben - Romsics Ignác: 1938: az utolsó békeév
rá. A szabályt erősítő kivétel Kádár Gyula, akinek személyes oka volt a törvénnyel részletesen foglalkozni: felettese, Vörös János vezérkari ezredes, a Honvéd Vezérkar későbbi Főnöke ugyanis azt terjesztette róla, hogy „zsidó az anyja” . A ter jedő pletyka méregfogát kihúzandó, Kádár anyakönyvi kivonatokkal igazolta szülei „árja” származását.23 A zsidó származású szerzőknél fordított tematikai tendencia érvényesült. Az I. zsidótörvény sokkja esetükben minden mást felülírt. Egyikük, Litván József gyárigazgató 1938 kapcsán emlékezéseiben nem is foglalkozik mással, mint a 20%-os kvóta okozta bonyodalmak kezelésével, amit különösen nehézzé tett az a körülmény, hogy a kiküldött kormánymegbízott nem 5 év, hanem hetek alatt akarta elérni a 80:20-as arányt.24 Füst Milán naplójában ugyancsak a zsidótörvény a központi téma, egy-két mondatban kontrasztba állítva az Eucharisztikus Kongresszus megbékélést és szeretetet hangsúlyozó propagandaszólamaival. Félmondatos utalás erejéig ugyanebben az összefüggésben jelenik meg az I. bécsi döntés is, merthogy „ha a Magyar Hazának jó sora lesz, mit fog ehhez szólni a szétszedett Csehország?”. 25 Az elithez vagy a középosztályhoz tartozó keresztény és zsidó vagy zsidó származású kortársak emlékezetének szelektív jellegzetességei úgy gondolom magától értetődnek: a keresztények többsége nem mert vagy nem akart szolidaritást vállalni a zsidókkal, a diszkriminált zsidók pedig – eltérően a keresztényektől – nem igen tudtak örülni a revíziónak. Radnóti Fanni, akinek terjengős naplójában a tárgyalt közéleti események közül a központi helyet ugyancsak a zsidótörvény és a mindennapok zsidóellenes hangulata foglalja el, ezt őszintén meg is írta. Hozzák a hírt – jegyezte fel november 2-án –, „hogy mi mindent kaptunk vissza területben. Valahogy sajnos nem tud megrendíteni kellő mértékben, csak úgy lassan, fokozatosan érzem át, hogy milyen jó ez a tágulás, és mit jelent egy pár új város, a legrégibb kultúrájúak, és hogy újabb tájak lettek ezzel elérhetők könnyebben. De hát mit jelent ez nekünk? A filléres vonatok még mindig igen drágák és fárasztóak. Azután mi vár a visszakapott emberekre, nagyon kétséges. És nem lehet, hiába, nem lehet egészen felülről, a magunk kikapcsolásával nézni a dolgokat, hazugság volna ezt állítani.” 26 4. Az elit és a középosztály emlékezetétől teljesen elütő módon tárgyalja az eseményeket két munkásmozgalmi aktivista, majd 1945 utáni vezető: a szociáldemokrata Marosán György és a kommunista Kállai Gyula. Az Eucharisztikus Kongresszus helyett, melyet nem is említ, Marosán a szombathelyi munkásdalostalálkozóról ír részletesen, a müncheni konferencia és az I. bécsi döntés által előállt helyzet pedig nem lelkesedéssel, hanem elkeseredéssel töltötte el. „Egyre féktele nebb a nacionalista demagógia. A trianoni sebekben vájkál mindenki. Komoly Nyolcasok a magyar történelemben 38 23Kádár: i. m. 296–298. 24Litván: i. m. 45–46. 25Füst: i. m. 377. 26Radnóti Miklósné: i. m. 342–343.
