Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Nyolcasok a magyar történelemben - Romsics Ignác: 1938: az utolsó békeév
Különösen a közepes harckocsik hiányoztak. Az Ansaldók, amelyeknek hadrend ből való kivonását el is határozták, tulajdonképpen csak páncélozott géppuskafészkeknek számítottak, s a Magyarországon gyártott Csaba páncélgépkocsik és Toldi könnyűharckocsik 13 mm-es páncélzata és géppuskákból álló fegyverzete sem felelt meg a modern páncélosokkal szemben támasztható követelményeknek. A kétségkívül számottevő mennyiségi és minőségi fejlődés ellenére tehát a magyar hadseregnek még 1940-re sem sikerült lemaradását behozni és a korszerű követelményeknek megfelelő, modern háború viselésére alkalmas ütőerővé válni.10 A hadseregfejlesztés mellett 1938 három másik központi belpolitikai témájának, illetve eseményének az első zsidótörvény, a XXXIV. Eucharisztikus Kongresszus május végén Budapesten megrendezett ünnepségsorozata és a választójog reformja számított. Az 1938. évi XV. törvénycikk „A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatásosabb biztosításáról” címet viselte. E mögött az az akkorra széles körökben elterjedt nézet húzódott meg, hogy az üzleti és szellemi életben a zsidóság aránytalanul és elfogadhatatlanul túlképviselt. Ezt elfogadva és ebből kiindulva a törvény ezért úgy intézkedett, hogy a különböző értelmiségi pályákon és a 10 főnél több személyt foglalkoztató vállatoknál a zsidó vallásúak arányát le kell csökkenteni 20%-ra. Ebbe a 20%-ba nem lehetett beszámítani a hadirokkantakat, a tűzharcosokat, továbbá az I. világháborúban hősi halált halt katonák özvegyeit és gyermekeit. Be kellett viszont számítani azokat, akik 1919. augusztus 1. után tértek ki, és csatlakoztak valamelyik keresztény felekezethez. A törvényt elvileg nem azonnal, hanem öt, illetve egyes esetekben tíz év alatt kellett végrehajtani.11 A parlamenti képviselők és a felsőházi tagok túlnyomó többsége – köztük Serédi Jusztinián hercegprímás, Raffay Sándor evangélikus és Ravasz László református püspök – a törvényt megszavazta, s nem kifogásolta Horthy kormányzó sem, akinek pedig jogában állt volna kétszer hat hónapra visszaküldeni a javaslatot. Tiltakoztak viszont a szociáldemokraták, a liberálisok és egy-két legitimista képviselő, továbbá Lázár Andor igazságügyminiszter, aki egyet nem értésének jeleként meg is vált tárcájától. És elfogadhatatlannak tartotta Bethlen István is, hogy – mint hangsúlyozta – a polgári jogegyenlőség elvén vallási alapon sérelem essék, és zsidó vallású személyeket erőszakkal tegyenek ki állásaikból.12 Tiltakozott a tör vény ellen 59 keresztény magyar író, művész és közéleti személyiség is, köztük Bartók Béla, Kodály Zoltán, Móricz Zsigmond és Zilahy Lajos, miközben nagyon sokan hallgatásba burkolództak.13 A zsidótörvény ellen felszólalni – indokolta Nyolcasok a magyar történelemben 34 10Dombrády – Tóth: i. m. 111–125. 11A törvényt közli Romsics Ignác (szerk.): Magyar történeti szöveggyűjtemény , 1914–1999 . I. kötet. Budapest, 2000, 289–291. 12Uő: Bethlen István . Politikai életrajz . Budapest, 2019, 272. 13A tiltakozók névsorát közli Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon . Budapest, 2001, 142.
