Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Műhely - Kruppa Tamás: A pápai hadsereg felvonulása a magyarországi hadszíntérre 1595-ben. Egy kora újkori példa a szállítás nehézségeire
vontatva Hallig viszonylag gyorsan kellett megtenni. A levélből sajnos azt már nem tudjuk meg, hogy vajon a felszerelés, illetve az ellátmány is a kérdéses 86 hajóra került-e, vagy másképpen oldották meg a szállítást; arra a problémára azonban éles fényt vet, hogy a magyarországi harctérre felvonuló pápai és egyéb katonaság nagymértékben függött a vízi szállító eszközöktől. Vagyis ennek a fajta szállításmódnak nemcsak előnyei voltak az olcsóság, a biztonság, de főleg a nagy volumenű szállító kapacitás miatt, ami folyón lefelé segítette a császári, az egész Kárpátmedencére vonatkozóan pedig felfelé akadályozta az oszmán hadsereget egészen Bécsig, hanem hátrányai is. Sajnos nem ismerek kutatásokat arra nézve, hogy az erdőkben igen gazdag ausztriai területeken miért okozott problémát megfelelő mennyiségű szállítóhajó rendelkezésre bocsátása a harcoló katonaság számára, a levélből mindenesetre kiderül, hogy egy egész régiót érintő problémáról van szó. A legnagyobb gondot azonban nem is annyira az okozta, hogy a hajók egy része még nem ért vissza, és még csak nem is az, hogy nehéz volt eladó bárkákat találni a kis volumenű kereskedelmi forgalom miatt, hanem a szállításhoz nélkülözhetetlen hajósok hiánya. Akik elmentek a már említett kontingenssel, még nem értek vissza, és tartottak attól, hogy egy részük vissza se fog térni, megfelelő embereket pedig nemcsak a környéken, hanem sem Tirolban, sem a szintén közeli Bajorországban nem találtak. Hogy érzékeltessék a probléma nagyságát, a levélírók készítettek egy gyors számvetést: e szerint július 20-ig összesen 6335-en jelentek meg, akiket 86 hajóval szállítottak el. Még további 1–6 ezer főnyi, gyalogos és lovas elszállítására van kapacitásuk, a hajókhoz azonban nincsenek hajósok, tehát nem fognak tudni elindulni, ha addig nem küldik vissza őket.18 És akkor ebbe még bele kellett kalkulálni azt is, hogy az addig igénybe vett hajók egy része tönkremegy vagy legalábbis javításra fog szorulni. Úgy tűnik tehát, hogy a Habsburg-, illetve a tartományi kormányzat számára nem állt rendelkezésre olyan arzenál, beleértve a személyi állományt is, amely például mind az oszmán, mind a velencei hajóhad számára biztosította a megfelelő eszközöket akár egy folyamatos tengeri háború számára. Az oszmán birodalomra vonatkozóan például éppen a tizenöt éves háborút megelőző évekből ismerünk nagyon fontos adatokat arra vonatkozóan, hogy a rossz állapotban lévő hajóhad feljavítása és a hiányzó gályák pótlása érdekében a birodalom tartományaira különböző mértékű kvótákat vetettek ki. Az erdélyi fejedelemségtől például ebben az időben a hajótesthez szükséges szurkot, illetve a vitorlákhoz szükséges kötélzetet, illetve ennek alapanyagát kezdték el követelni.19 Ausztria nem volt tengeri hatalom, még A pápai hadsereg felvonulása a magyarországi hadszíntérre 1595-ben... 343 18Lásd a 2. sz. iratot. 19Erről legutóbb az oszmanisztika eredményeit felhasználva a szakirodalommal együtt lásd Kruppa Tamás: A kereszt, a sas és a sárkányfog. Törökellenes ligatervek és küzdelmek a Báthory-korszakban (1578–1597). Budapest – Róma, 2014, /Collectanea Vaticana Hungariae I./, 278–281. A gyakorlat nem volt ismeretlen éppen a pápaság területén sem, ahol V. Sixtus óta az Anconában állomásozó 10 gályából álló pápai flotta fenntartására 1589 óta szedték a tassa delle galere t. Ezt az 1594–1595-
