Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Műhely - Kruppa Tamás: A pápai hadsereg felvonulása a magyarországi hadszíntérre 1595-ben. Egy kora újkori példa a szállítás nehézségeire
részt a Velencei Köztársaság, amely kínosan ügyelt arra, hogy még a látszatát is elkerülje a beavatkozásnak.10 Rómából a következő útvonalon vonultak fel a csapatok a magyarországi hadszíntérre: a régi római kori via Flaminián Narniig, majd Serravalle del Chienti, Tolentino, Macerata és Recanati érintésével Anconába. Ott behajóztak, majd Riminiben kiszálltak. Onnan a via Emilia érintésével Bolognán és Modenán át Mirandoláig vonultak. Az út itáliai részének utolsó szakaszai Ostiglia, Rovereto, Trento, Egna, Bolzano és Bressanone települések voltak. Ezután következett a Brenner-hágó, Steinbach, végül Hall.11 Itt már rendelkezésre állt egy vízi út először az Innen, Brunau im Inn – Passau, majd innen már a Dunán Krems an der Donaun keresztül Bécsig, majd onnan tovább Pozsony térségébe.12 Elvileg lehetséges volt egy másik útvonal is Grác irányában, szintén részben velencei területen keresztül, egy magas hegyek által övezett hosszú és meglehetősen szűk keresztmetszetű szárazföldi folyosón, majd a stájerországi nem kevésbé hegyes terepszakaszon. Ez az útvonal rövidebb lett volna, Aldobrandini 1601-es harmadik hadjáratát a rendelkezésre álló idő szűkössége miatt pontosan ezen az útvonalon vezette, de ez alkalommal és két évvel később, 1597-ben is a hagyományos útvonal mellett döntött. Ennek oka nyilvánvalóan az volt, hogy a pápai hadsereget mindkét esetben az ország központi területén, Buda környékén akarták bevetni. 1601-ben eleve a mellékhadszíntérnek számító Dráva vidéken, Kanizsa ellen indultak a hadműveletek.13 Ezt pedig délnyugat felől könnyebb és gyorsabb volt elérni. Az alább közölt iratok fontos adatokat szolgáltatnak arra nézve, hogy hol voltak ennek az útvonalnak a főbb megállóhelyei. Velence távolmaradása ellenére azért annyit sikerült elérni, hogy igénybe vehették átvonulás céljából Velence A pápai hadsereg felvonulása a magyarországi hadszíntérre 1595-ben... 341 10Ennek egyik érdekes és jellemző epizódjáról Tommaso Contarini velencei követ számolt be. 1595. május 2-ai jelentésében említést tett egy Giovanni Battista Barbaro nevű velencei származású alfiereről, azaz mai rangban zászlósról, akit hasztalan próbált lebeszélni, hogy részt vegyen a török elleni magyarországi harcokban. (Archivio di Stato di Venezia Senato, Germania, filza 23, fol. 94r.) A jelentős irodalmi pályát befutó és a török elleni háborúval több discorsó ban is foglalkozó Paruta jelentéseiben igen szkeptikusan nyilatkozott a háborúról. Ez azonban részben betudható védekező magatartásnak is, mivel a Köztársaságot mind a pápa, mind a császár a velencei követek, valamint sajátjaik útján arra nógatták, hogy lépjenek be a háborúba. A velencei politikához lásd Jan Paul Niederkorn: Die europäischen Mächte und der „Lange Türkenkrieg” Kaiser Rudolf II. (1593 � 1606) . Wien, 1993, 256–385. 11Paruta III. i. m. 184, Brunelli: i. m. 65. 12A pápai csapatok októberi felállását terciók és kompániák szerint és pontos létszámmal lásd Andrea da Mosto: Ordinamenti militari delle soldatesche dello stato romano nel secolo XVI. In: Forschungen aus italienischen Archiven und Bibliotheken, 1904. 6. sz. 102. 13Florio Banfi: Gianfrancesco Aldobrandini magyarországi hadivállalatai . Hadtörténelmi Közlemények, 1940. 41. sz. 213–228; Bagi Zoltán Péter. „Egy kudarc okai. Kanizsa 1601. évi ostro ma”. Aetas 2013. 28. sz. 5–30, Kanász Viktor: Kanizsa 1601-es ostromának itáliai forrásairól és emlékeiről. Castrum. A Castrum bene Egyesület folyóirata 2019. 22. sz. 79–92. Brunelli: i. m. 124– 152.
