Levéltári Közlemények, 89. (2018)

Nyolcasok a magyar történelemben - Romsics Ignác: 1938: az utolsó békeév

29

ROMSICS

I

GNÁC

1938: AZ UTOLSÓ BÉKEÉV A történészek között kialakult konszenzus alapján a II. világháború kezdőévének 1939-et, induló eseményének pedig Lengyelország német–szovjet lerohanását és ezt követő felosztását tartjuk. Ebből következőleg a két világháború közötti utolsó békeév: 1938. Persze – mint Albert Einsteintől tudjuk – minden relatív, éspedig nemcsak a fizikában és a természetben, hanem az emberek világában is. Az I. világháborút lezáró 1919–1922-es Versailles–washingtoni békeszerződések és érdekszféra-elhatárolások által teremtett enyhültebb légkört valójában már az 1930-as évek elejétől az ellenségeskedések fegyveres konfliktusokban is testet öltő kiújulása kezdte felváltani. Ezek megelőzésére és a támadó fél büntetésére az ilyen céllal létrehozott nemzetközi szervezet, a Népszövetség tökéletesen alkalmatlannak bizonyult, és hatástalan diplomáciai lépések megtételénél többre az egyes nagyhatalmak sem vállalkoztak. Messzemenően igazuk volt tehát azoknak a kortársaknak, akik az 1920-as és az 1930-as éveket már akkor, a maguk korában sem a béke, hanem egy hosszúra nyúlt fegyverszünet korszakaként jellemezték. * Először az évtizedek óta belső ellentétektől gyengített Kína és Japán között robbant ki háború. A támadó fél ezúttal is Japán volt, amely nem elégedett meg Korea 1910-es annektálásával és a volt német gyarmatok 1919-es megszerzésével, hanem újabb kínai területek bekebelezésére törekedett. A felkelő nap országának csapatai 1931-ben kezdték meg a beszivárgást Mandzsúriába. A következő évben a tartomány Mandzsukuo néven névleg önálló, valójában azonban japán bábállammá alakult. Kormányzója, majd 1934-től uralkodója az utolsó kínai császár, PuYi (1906–1967) volt, akit a kínai forradalmárok hétéves korában, 1912-ben fosztottak meg a trónjától. Az Egyesült Államok, amely csendes-óceáni pozícióit féltette, élesen tiltakozott az agresszió ellen, és közös akcióra hívta fel Nagy-Britanniát és Franciaországot. Az európai nagyhatalmak azonban ódzkodtak ettől, és inkább a Népszövetségre bízták az ügyet. A Népszövetség 1933-ban jogtalannak bélyegezte Japán eljárását, mire az kilépett a szervezetből. 1937-től kezdődően Japán újabb kínai területekre tette rá a kezét. Az európai hatalmak közül Olaszország tért vissza először a fegyveres hódítás politikájához. Az olasz imperializmus első számú célpontja Abesszínia, vagyis Etiópia volt. Az afrikai ország magas hegyei közé zárt termékeny fennsíkokkal Mussolini az olasz szegényparasztság földéhségét kívánta enyhíteni. A háború