Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Középkori hungarikák, pecsétek, címerek és oklevelek - Kádár Tamás: Középkori oklevelek, levelek, gazdasági iratok és egyéb levéltári források publikálása Magyarországon 2005–2016 között (Szövegközlések és regeszták)
5. 1057‒1213‒1300/13207 Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke. (Regesta palatinorum et vices gerentium tempore regum stirpis Arpadianae critico-diplomatica.) Szerk.: Szőcs Tibor. Budapest, 2012 /A Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 51./, 345 oklevél regesztája, ebből 54 közöletlen vagy hibásan, illetve hiányosan publikált oklevél szövegének kiadása (14., 36., 39‒41., 53a, b, 67., 105., 112., 120., 126., 129., 136., 152‒153., 167‒168., 174., 182., 196., 209a, b, 210., 219., 228., 238. [benne egy átírás], 242. [benne határjárások átírása], 251‒256., 259., 265‒266., 280., 295., 301‒303., 317‒318., 321., 323., 325., 329., 331., 338., 342‒344.), valamint az iratok korábbi közlései hibáinak javítása. 6. 1061‒1526 Timár Péter: A Győr nembeli Szerdahelyi család története, birtokai és okmány tára. Szeged, 2016, 1267 oklevél regesztája, ebből néhány szövegének teljes (1. sz.) vagy részleges közlése: 405‒605. 7. 1086‒1214‒14808 A pápai járás településeinek első említése. Primae mentiones locorum processus Papensis. Szerk., a latin olvasatokat és a fordításokat készítette: Petrik Iván. Pápa, 2016, 38 oklevél (ebből 10 kiadatlan irat [16., 26‒29., 32‒34., 36., 38. sz.], illetve öt okmány [1. 2. 4., 9. 14. sz.] hiányos) közlése fejregesztával: 15‒124. (magyar fordításban is). 8. 1158‒1496 [1411. február 25., 1496. június 15.] Zsoldos Attila ‒ Neumann Tibor: Székesfehérvár középkori kiváltságai . Székesfehérvár, 2010 /Közlemények Székesfehérvár történetéből/, Rozgonyi Simon országbíró 1411. február 25-i, illetve Szapolyai István nádor 1496. június 15-én kelt, nemkülönben kiadatlan ítéletlevelének közlése, bennük 37, javarészt különböző magyar királyoktól származó, 1158 és 1494 között keletkezett oklevél szövegének, tartalmi kivonatának vagy említésének közreadása fejregesztával: 43‒49., 55‒90. (magyar fordításban is). Középkori hungarikák, pecsétek, címerek és oklevelek 270 7 Az oklevéltárban olvasható első három kiadvány hamis, így az első, a kutatás által hitelesnek elfo gadott oklevél keltét (1213) is feltüntettük az időhatárok között, csakúgy, mint az utolsó kétségtelen hitelű közölt dokumentumét (1300). A kötetben azonban jó néhány évszámmegjelölés nélkül, a 13‒14. század fordulója körül kibocsátott oklevél is szerepel. Egyikük kelteként akár 1320 is felmerülhet, ezért azt ‒ mint a közölt iratok lejegyzésének hipotetikus felső időhatárát ‒ szintén megadjuk. 8 Az első két közölt dokumentum hamisítvány, illetve interpolált.
