Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Nyolcasok a magyar történelemben - Hatos Pál: Az őszirózsás forradalom mostoha köztársasága
vesztesek nacionalizmusának volt. Károlyinak tudnia kellett, hogy a győztesek nacionalizmusa a demokratikus és föderalista magyar politikát a magyar imperializmus álruhájának vélte. Buchinger Manó, a szociáldemokrata párt jól tájékozott külügyese 1918. október legutolsó napjaiban Svájcban járva megdöbbenten tapasztalta, mennyire hatalmába kerítette a nacionalista mámor a magukat győztesnek érző cseh, román és délszláv munkásmozgalmi vezetőket: „Shylock nem követeli nagyobb rátartisággal a velencei nemes testéből neki kijáró font húst, mint ahogy ezek a nemzetek bíróságától mindazt, amire az antant-hatalmaktól állítólag már ígéretet is kaptak.”52 Varga Jenőt, a kiváló gazdasági szakértőt Prágába küldte ugyanezekben a napokban a szociáldemokrata pártvezetőség, s ő is elutasítással tért vissza: csak akkor ismerik el a Magyar Nemzeti Tanácsot, ha az kifejezetten elismeri szlovák lakosságú területeinek Csehországhoz való csatolását népszavazás nélkül – azaz homlokegyenest ellenkezőleg a wilsoni önrendelkezés elveivel.53 Hasonló tapasztalatokról számolt be a polgári radikális Supka Géza, aki már a Károlyi-kormány hivatalos kiküldöttje volt Prágában: a csehek be fognak vonulni a Felvidékre, Prágában a győzelmes antant-láza viharzik.54 Jászi Oszkár „Keleti Svájca” pedig a november 13–14-i aradi tárgyalásain kapott kosarat a román nemzetiségi vezetőktől. A nemzetiségi munkásvezérek már az 1918. októberi 13-i szociáldemokrata kongresszuson érzékeltették, hogy az alakuló nemzeti utódállamokkal fognak tartani, sem Károlyi, sem Jászi „Keleti Svájca” iránt nem mutattak elfogadást, ez utóbbit a horvát sajtó „magyar tragikomédiának” minősítette.55 Jászi Oszkár vagy Babits Mihály föderalizmusának Európa más országaiban is voltak értelmiségi hívei, nem is csekély számban, de csak Magyarországon alakult ki olyan hatalmi vákuum, ahol ez a program ortodox meggyőződéssel képviselt kormányprogrammá lett. Ugyanakkor 1918. november közepén még akkorra volt Károlyi tekintélye, hogy szinte mindenki esélyt adott Károlyi egyoldalú békepolitikájának, hisz Károlyi és kormánya minden pacifizmusa ellenére sem tagadta meg a korábbi magyar politika sarokkövét, a magyar területi integritást. A Magyar Népköztársaság tehát születésének pillanatában is a pacifizmus magányos és paradox politikája volt, amely nem tagadta meg a célt, amiért elődei világháborúba mentek. Míg Hock János az önálló nemzeti fejlődés zálogát, Károlyi pedig a pacifizmus világprogramjába való beilleszkedést látta november 16-ában, a köztársasági ünnepség utolsó szónoka, Kunfi Zsigmond szocialista pártvezér és népjóléti miniszter már „a szegénység és gazdagság nagy küzdelmében” akart döntő eredményt elérni: „Nekünk a politikai demokrácia csak eszköz arra, hogy a munkanél küli jövedelmeket kiküszöböljük a társadalomból.” Bizonyos mértékig mégis ő volt a legreálisabb. Tudta, hogy az élelmiszerellátás, a fűtés kulcsfontosságú lesz az új Nyolcasok a magyar történelemben 26 52Buchinger Manó: Az események és Svájc. Szocializmus, 1918. december, 552. 53Varga Jenő: Forradalmi impressziók Csehországban. Szocializmus, 1918. december, 554. 54Hajdu Tibor (szerk.): Károlyi Mihály levelezése. III. kötet. 1925–1930. Budapest, 1991, 835–837. 55Kővágó László: A magyarországi délszlávok 1918–1919-ben . Budapest, 1964, 67.
