Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Levéltári kutatások – módszertan és gyakorlat - Völgyesi Zoltán: Az ellenforradalom tudatlan szekértolója? A bűnös konstruálása egy 1956 utáni politikai perben
Ricsei perében is érvényesült az az országszerte jellemző törekvés, hogy a megtorlás során – ha nem találtak „megfelelő” osztályidegeneket, illetve a régi pártokat képviselő személyeket, akikre „ráhúzhatták a vizes lepedőt” – értelmiségi foglalkozásúakat állítottak az eljárás középpontjába mint az „ellenforradalom” helyi szervezőit, felbujtókat, izgatókat, illetve az „ellenforradalom” előkészítőit. Ricsei a kétéves börtönbüntetéséből több mint húsz hónapot letöltött (egy részét már közbiztonsági őrizetben, illetve előzetesben, amit beszámított a bíróság), a fennmaradó négy hónapot az Elnöki Tanács próbaidőre felfüggesztette. Börtönből való szabadulása után a feleségét követve – aki időközben elköltözött Hajdúnánásról – Gyoma endrődön telepedett le. Négy évig segédmunkásként kereste kenyerét, s csak 1962-től taníthatott újra. 1988-ban ment nyugdíjba. A rendszerváltás idején belépett az MDF gyomaendrődi szervezetébe, de aktív politikai szerepet nem vállalt.52 1998-ban, hetvenkét éves korában halt meg. Ő maga tömören így fogalmazta meg véleményét saját perbeli szerepével kapcsolatban, közel negyven évvel később: „Én csak arra a célra voltam jó, hogy balek és bűnbak legyek; én voltam az idegen, akit feláldoztak, az áldozati bárány, akit mindenki cserben hagyott az egy Soós Zoli kivételével, akinek bátorságát megcsodáltam a tárgyalás alatt is.”53 Az ellenforradalom tudatlan szekértolója? A bűnös konstruálása egy 1956 utáni politikai perben 225 51Tatár Kis Lajos megyei és Ménes János városi tanácselnök néhány napig tagja volt az 1956. október 26-án megalakult Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmánynak, de a vezetőségbe nem kerültek be, majd rövidesen a bizottmányból is kiszavazták őket. November elején a bizottmány vezetőségének határozatára – olyan hírek alapján, hogy puccsot készítenek elő – ÁVH-s tisztekkel együtt őrizetbe vették őket. November 4-én szabadultak, s utána részt vettek a politikai restaurációban. Az első időszakban azonban a párt- és a tanácsi vezetőket, akik Debrecenben kezdeményezői voltak a „szocialista forradalmi bizottmány” megalakításának, nagyfokú tanácstalanság jellemezte. November közepén Ménes és Tatár Kis az MSZMP megyei intézőbizottsága határozata alapján lemondott. Egy hónap múlva a Központi Ideiglenes Intéző Bizottság és Minisztertanács visszahelyezte őket funkciójukba. Filep Tibor: Politikai restauráció és megtorlás Hajdú-Biharban 1956–57. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XVIII. Debrecen, 1991, 139–141.; Uő: Az 1956-os forrada lom Hajdú-Biharban... 10., 13–14. 52Interjú Ricsei Balázzsal (1992). 53Ricsei Balázs levele 1993-ból. (A szerző tulajdonában). Soós Zoltán olvasta fel október 26-án a gim náziumi diákság követéseit még a tüntetés megkezdése előtt, de a későbbiekben nem vett részt a helyi forradalomban. Mivel édesapját 1944 végén elhurcolták a szovjetek, egyedül nevelte fel édesanyja, aki fiát féltette, s eltiltotta minden további szerepléstől.
