Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Magyarságkép a 20. században - Kiss András: Magyarság- és jövőkép. Dokumentumok Kővágó József hagyatékából
1958-ban egy kiábrándult, a politikai szereplést és a reflektorfényt önös érdekei miatt kereső emigránsként mutatta be.4 A Magyar Szocialista Munkáspárt külön böző vezetőtestületi ülésein szinte minden évben jelentés foglalkozott az emigráció körében végzett politika munkával.5 Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) égisze alatt létrehozott és az 1956-os események kivizsgálásával foglalkozó Különbizottság tevékenysége az aktuális magyar álláspont kialakítása során szintén különös fontossággal bírt.6 Ez utóbbi itthon és az emigrációs körökben nyil vánvalóan addig képezte politikai közbeszéd tárgyát, ameddig az ún. magyarkérdést az ENSZ-közgyűlések napirendi pontjai között tárgyalták.7 Fontos kiemelni, hogy amikor magyarságképről és annak változásairól beszélünk, tisztázni kell, mely szemszögből vizsgáljuk a kérdést, vagyis kinek a magyarságképéről van szó.8 A témához való közelítés során figyelembe kell venni azt is, hogy a magyarságkép alakítását, az ország- és nemzetképek formálódását mindig is az érdekek és ideológiai előfeltevések motiválták. Ezt hangsúlyozza Pritz Pál, aki hozzáteszi, hogy az eseményeket vizsgáló történésznek éppen ezért tartózkodnia kell minden negatív és pozitív séma használatától.9 Az itt közölt dokumentumok – a fentiektől eltérő módon – „önmagunk” szemszögéből láttatják a magyarság világban betöltött pozícióját, az emigráció 1956 utáni kilátásait, és elsődlegesen nem a külső szemlélő (külföldi közvélemény, sajtó stb.) rólunk alkotott felfogását tükrözik. A Kővágó József hagyatékában fennmaradt és elsőként itt publikált források tehát nem a klasszikus „hogyan lát(ott) bennünket a világ?” kérdésére kíván válaszokat adni, hanem jóval inkább arra, miként vélekedtek az amerikai magyar emigránsok önmagukról, a bizonytalan ideig az újhazában töltendő éveikről és céljaikról. A források – melyek között sokszor egy-egy elejtett szó vagy mondat igen sokat elárulhat – bepillantást engednek az amerikai emigráció énképének formálódásába is. A dokumentumok közreadásával célunk elsősorban az, hogy 1956 után az Magyarságkép a 20. században 182 4 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, 3.2.4. K–1469–1958. Jelentés Kővágó József emigrációs politikai szerepéről, 1958. augusztus 8. 5 MNL OL, MSZMP Titkárság (1957–1988), M–KS 288. f. 7. cs. 88. ő. e. Jelentés a magyar emigráció helyzetéről és javaslat a feléjük irányuló propagandára, 1958. július 29. 6 Az ENSZ Közgyűlése 1957. január 10-én döntött a különbizottság létesítéséről, melynek tagja Ausztrália, Ceylon, Dánia, Tunézia és Uruguay voltak. 7 Az ENSZ Különbizottsága iratait tartalmazó ún. Héderváry-gyűjteményt az Open Society Archives (OSA) 2008 és 2009 között digitalizálta, az anyag korlátozás nélkül kutatható. http://1956.osaarchivum.org/files/original/4/7329/775b4684-b315-4f42-a98e-bb0a53c6db92_l.pdf (Utolsó letöltés időpontja: 2019. 02. 25.). 8 Litván György: Az 1956-os forradalom szerepe a magyarságkép változásában. In: Magyarságkép és történeti változásai. Budapest, 1999, 115. Meg kell említenünk a História magyarságképpel foglal kozó 1998. évi tematikus számát, akárcsak a Limes c. tudományos folyóirat 2008. 2–3. számait. (Magyarságkép a 20. században . Vendégszerkesztő: Pritz Pál.) 9 Pritz Pál: Az objektivitás mítosza. Hazánk és a nagyvilág. 20. századi metszetek. Budapest, 2011, 24–26.
