Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Magyarságkép a 20. században - Deák András Miklós – Somorjai Ádám OSB – Zinner Tibor: Mindszenty bíboros és a magyar koronázási ékszerek témája az amerikai diplomaták levelezésében (1957–1970)
3) Ugyancsak értjük Szent István Koronája és a többi koronaékszer történelmi és szimbolikus jellegét, és ezen tárgyakat a magyar nemzet tulajdonának tekintjük. A Korona és a hozzátartozó relikviák a magyar népnek való visszaadása a megfelelő körülmények és időzítés kérdése. Úgy véljük, hogy ezt a témát szigorúan bizalmassági alapon valamely jövőbeli időpontban lehetne hasznos módon megvizsgálni, amikor pozitív előrelépés következik be az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolatainak fejlesztésében.“ A fenti álláspontot O’Shaughnessy 1965. január 6-án hozza a Külügy -minisztériumban Szilágyi Béla tudomására. A beszélgetésről a szintén jelen lévő Richard W. Tims tanácsos készít emlékeztetőt,41 amelyet január 14-én terjesztet tek fel közvetlenül William Tyler részére. Hivatkozással Szilágyinak a decemberi találkozójukon felvetett kérdésére, O‘Shaughnessy szó szerint felolvassa a Department válaszát jelentő fenti nyilatkozatot. Hozzáfűzi: az Egyesült Államok kormánya a korona kérdését, annak érzékeny volta miatt, mindig is a legnagyobb gondossággal és titkossággal kezelte. Válaszában Szilágyi kijelenti: bizonyos afelől, hogy a koronázási ékszerekről való gondoskodást és az azzal kapcsolatos amerikai diszkréciót nem érheti kifogás. Pontosítást csupán a harmadik ponttal kapcsolatban kér: jól érti-e, hogy Magyarország számíthat a relikviák visszaadására azt követően, hogy bizonyos eredmények születnek a magyar–amerikai egyeztetéseken. Erre az ügyvivő a 3. pont ismételt felolvasásával reagál, majd kijelenti: a bekezdés utal arra a lehetőségre, hogy a szóban forgó tárgyak végül visszakerülhetnek Magyarországra. A találkozón résztvevő Házi Vencel42 másként értelmezi az amerikai üzenetet. Szilágyi azonban nem ért egyet azon interpretációjával, hogy az USA egy bizonyos ponton annak érdekében adja majd vissza a relikviákat, hogy a két ország közötti tárgyalásokon eredmények születhessenek. Ekkor O’Shaughnessy lehetővé teszi, hogy Szilágyi elolvashassa a kérdéses bekezdést. Az ügyvivő rámutat: a Department Nyilatkozata két dolgot tükröz egyértelműen: az USA elismeri, hogy ezen tárgyak a magyar nemzet tulajdonát képezik, és reméli, hogy mihelyt a körülmények azt lehetővé teszik, azokat visszaadhatja. Az Emlékeztetőhöz csatolt levelében O’Shaughnessy Tyler számára úgy értékeli, hogy Szilágyi jól érti, az adott pillanatban miért nem lehetséges a restitúció, illetve a miniszterhelyettesre hatással volt a szöveg nyugodt hangvétele és tartalma. A valóban gondosan megfogalmazott Nyilatkozatot, mint a témában továbbra is Magyarságkép a 20. században 168 41Követségi hivatali példány: Bp Cardinal Files, 3. do., 1.gy. Másik példány: Bp Cardinal Files, Box 6, Folder 2. 42Házi Vencel (1925–2007): a Külügyminisztérium V. Területi Főosztályának (Fejlett nyugat-euró pai országok) vezetője (1964–1968), majd külügyminiszter-helyettes (1968–1970). Nagykövet Londonban (1970–1976), ismét külügyminiszter-helyettes (1976-1983), végül nagykövet Washingtonban (1983–1989). Részletes életrajzát lásd: Baráth – Gecsényi (szerk): i. m. 186.
