Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Nyolcasok a magyar történelemben - Pók Attila: Nyolcas évek a huszadik századi magyar történelemben
9 PÓK A TTILA NYOLCAS ÉVEK A HUSZADIK SZÁZADI MAGYAR TÖRTÉNELEMBEN Intellektuális játék vagy szokatlan, de tudományosan értékelhető elemzési szempont a történész számára, ha napjaink perspektívájából a 20. század négy, nyolcas számjegyre végződő évének eseményeit hasonlítja össze? Nyilván hat a történészre is a kerek évfordulók sajátos, a politikát és a közgondolkodást a tudománynál intenzívebben mozgósító hatása, a kerek számok mérlegkészítésre, elemzésre, a jelen és a múlt összekapcsolására késztetnek. Érdekes emlékezetpolitikai forrás lehet például fontos események kerek évfordulóira készült megemlékezések összehasonlítása: hogyan elevenítette fel a politika, a közgondolkodás, a tudomány e nyolcas évek emlékét 5, 10, 20, 25, 50 év távlatából. Egyáltalán: mi az, ami egy-egy nevezetes, nyolcas számjegyre végződő évből az adott jelenek perspektívájából kiemelkedik vagy elhalványul. A magyar történelemben a nyolcas számjeggyel végződő évek különben érdekes módon igencsak gazdagok sorsfordító eseményekben, gondoljunk csak néhány példára, így 938-ra (a kalandozások során elszenvedett vereség, 1038 (Szent István halála), 1568 (tordai országgyűlés, drinápolyi béke), 1688 (Nándorfehérvár bevétele), 1848, 1868 (horvát–magyar kiegyezés), 1908 (a Nyugat indulása) és a Nyolcak festőművész-csoportosulása is megemlíthető, még ha ez utóbbi nem is évszámot jelent. Ez lehet az egyik értelme a nyolcasok számbavételének: mi a fontos a 21. század második évtizedének végén 1918, 1938, 1948, 1968 eseményeiből? Kiindulhatunk abból, hogy a polgári Magyarország születési évének tekinthető 1848 óta 20–25 évnél nem tartottak tovább a konszolidáltnak nevezhető periódusok, és legalább öt fontos, fordulópontnak nevezhető év 8-as volt. 1918 a szétesés, a tragédia, a válság és a rövidéletű remény éve, a „ kizökkenő idő”, a történelmi pilla nat, amikor évszázadokon át megváltozhatatlannak tűnt államjogi keretek, társadalmi strultúrák, szokásrendszerek omlanak össze. A vér, könny és remény hónapjait Hatos Pál a gondos forráskritikával elemző történész és a gazdag megjelenítési eszközrendszert mozgósítani képes szépíró módszereit egyesítve a szelíd iróniájú és megkérdőjelezhetetlen humanizmusú mai értelmiségi habitusával tárja elénk. 1938, a hosszútávúnak hit konszolidáció utolsó békeéve eseményeinek összefoglalása más ábrázolásmódot követel: Romsics Ignác igen világos szerkezetű esszéje tűpontosan vázolja fel az év magyarországi viszonyait meghatározó nemzetközi körülményeket és az év fő belpolitikai témáit. Szóhasználata, megfogal ma zás módja ugyanakkor a visszatekintve vihar előtti csendnek is minősíthető év feszültségforrásait is jól láttatja. Igy például azt, hogy a módosított választási rendszer a szésőjobboldali politikai irányzatokat juttatja a korábbinál kedvezőbb helyzetbe. 1948 a magyar kollektiv
