Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Csendes László: Sztálinista tájkép a „géniusz generalisszimusz” nélkül. Kisebbségi és vallási csoportok üldözése a Román Népköztársaságban
tényeinek egy csoportja ellen. A per során Bakó Pált, Fekete Jánost és Szőke Lászlót 15 év, Nagy Jenőt 13 év, illetve Lőrincz Jánost hét év börtönbüntetésre ítélték. 1958. október 3-án a szövetség Szilágy megyei csoportját vették „kezelésbe”. Balogh Bélát kilenc évre zárták átnevelő intézetbe, Holosuk Idát és Balázs Magdolnát nyolc év, Bodó Sámuelt és ifj. Püsök Miklóst hét év, Porcsalmi Józsefet hat év, id. Püsök Miklóst pedig öt év börtönbüntetésre ítélték. Aztán szeptember 6-án megtartották a legnagyobb „Bethánista pert”,14 amelyben Visky Ferenc református lelkészt 22 év börtönbüntetésre és kényszermunkára ítélték, feleségét és hét gyermekét (a legidősebb tizenkét, a legfiatalabb csak kétéves volt ekkor) pedig deportálták a dél-romániai Bărăgan pusztaságába. Az elítéltek minden „vagyonát” elkobozták a hatóságok. A temesvári katonai bíróságon egy Bihar megyei csoportot (a Partium területéről) is elítéltek: Szilágyi Sándor, Karczagi Sándor, Dézsi Zoltán és Papp Antal húsz év börtönbüntetést kapott, Jakab Sándor, Kiss Sándor és Patócs Erzsébet pedig 18-at. E perek paradoxonja, hogy munkások, parasztok és értelmiségiek jelentős csoportjait kizárólag hitbéli és vallásos meggyőződésük miatt ítélték el, annak ellenére, hogy az 1948-ban és 1952-ben elfogadott román alkotmányok „garantálták” a lelkiismereti szabadság jogát. Az 1958-as évben több politikai ihletésű bűnbakkereső per is indult. Az RNK Sztálinvárosában (Brassóban) például német evangélikusok ellen. A csoportot Konrad Möckel, a Fekete Templom lelkipásztora vezette. Horst P. Deppner, Günther Volkmer, Teodor Moldovan, Karl. K. Dendorfer, Heinz N. Taute, Günther. M. Melchior, Gerhard Gross, Reiner Gh. Szegedi, Emil C. Popescu, Hans I. Bordon, Peter Ernst H. Hoenig, Oskar E. Kutzko, Kurt Felix F. Schlattner, Gerd E. Pilder, Friederich F. Roth, Werner D. Theil, Fitz M. Guido, Herberth H. Roth és Maria Luise Roth több évi kényszermunkát és börtönbüntetést szenvedtek el. 1959-ben Argay György lutheránus-evangélikus püspököt, aki maga is a Bethánia-mozgalom aktív tagja volt, a hatóságok „felderítették és leleplezték”, amiért támogatását és szolidaritását fejezte ki az 1956-os magyar forradalommal. A kolozsvári katonai bíróság ennek kapcsán több fiatal lutheránus teológust tartóztatott le, mert a Protestáns Teológiai Intézet hallgatóiként a püspök befolyása alá kerültek. Mózes Árpádot, Antal Lászlót, Gödri Jánost, Dani Pétert, Veress Károlyt, Kiss Bélát és Török Sándort a hatóságok hosszú évekre küldték kényszermunkatáborokba. Elég nagy türelemmel és főleg jó irányba terelték-e közösségeiket a protestáns lelki vezetők? Mi történhetett volna, ha összefognak? Mit mutat az egység hiánya? A politikai rendőrség erejét? Az irattartókból előkerült információk szerint ezek a Sztálinista tájkép a „géniusz generalisszimusz" nélkül 373 14Francis E. Clark portlandi presbiteriánus lelkész 1881-ben megalakította az ún. CE Szövetséget, Christian Endeavour néven. Célja az volt, hogy megtartsa a hitrejutott fiatalokat a gyülekezetben és a hitben. A történeti Magyarországon Szabó Aladár, dr. Kecskeméthy István és mások 1903-ban alapították meg a Bethánia Egyletet, és kérték annak felvételét a CE Világszövetségbe. Az Egylet célja a „keresztyén könyörülő szeretet gyakorlása és az igazi keresztyén élet felvirágoztatása” volt.
