Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Balogh János Mátyás: A kávéházba járó budapesti kisember (1890-1891)
Egyéb törzshelyek? Randevú-kávéház, kávémérés és kocsma A vizsgált időszakban nemcsak a Wohlmuth-féle kávéház volt Lowetinszky „törzshelye”. Csak rövid ideig ugyan, de egy kocsmaszerűség és egy kávémérés is ekképpen funkcionált reggelente. Amikor Lowetinszky a Dunaparti teherpályaudvaron dolgozott rövid ideig (két ízben is: 1889 végén és 1890 februárjában), akkor – és csak ebben az időszakban – a reggelijét mindig egy bizonyos „Gyenesnél” költötte el. Gyenes alatt feltehetőleg Gyenes Gábris kocsmáját értette. A naplóíró 1890-ban csak két alkalommal emlékezett meg arról a naplójában, hogy felkeresett kávémérést: egy januári délutánon két ismerősével beszélgetett másfél órát „a” kávémérésben, és februárban is megfordult egy kávémérésben. Ezt követően csak 1891 utolsó hónapjaiban emlékezett meg naplójában kávémérés(ek) felkereséséről, összesen nyolc alkalommal. Szinte mindegyik alkalommal reggelizett és olvasott, méghozzá kiemelten újságot olvasott itt. Nagyrészt egy bizonyos Rottenbiller utcai helyre ment be – talán özv. Schreil Jánosnéhez, VI, Rottenbiller utca 62. –, és ezt a kávémérést két alkalommal is az ő törzskávéméréseként említi 1891 decemberében („stamm-kávémérés”-ként). Sőt, egy időben lehetett egy további/párhuzamos törzskávéháza, de legalábbis törzskávéház-jelöltje a naplóírónak, ahol Weinmannével találkozott diszkrécióban egy-két alkalommal bizonyosan. Minderre két 1891. áprilisi bejegyzésből következtethetünk: „Ebédelés, fel, öltözés, és azzal el, a körúti rendezvous-kávéházba, ott vártam, s alig 10 percz múlva jött Léni (Weinmanné)” (1891. 04. 01.); „ el a [rendez vous-]kávéházba, V. K. W. [!] nem volt ott. Olvasás, 1⁄4 7-kor el a másik kávéházba [a Wohlmuth-féle kávéházba], ott Sanyival el [!] , diskurzió, W. itt sem volt ” (1891. 04. 15.). Kávéházi fogyasztások Wohlmuth Adolf kávéházában a Lowetinszky által leggyakrabban fogyasztott kávéházi termék a kávé volt naplója tanúsága szerint. 1890 első nyolc hónapjában átlagosan minden második kávéházi látogatásakor írta le naplójában hogy „kávézás”, az ezt követő 16 hónapban viszont már csak egészen elvétve tért ki erre a tevékenységre a kávéházi események naplóbeli bemutatásakor. Itt érdemes kitérni egy fontos módszertani problémára e napló elemzésével kapcsolatban. Éspedig arra, hogy noha szinte „mindent” leírt a naplóíró, az, ha valamit nem rögzített, az természetesen nem feltétlenül jelenti azt, hogy az nem történt volna meg, különösen a sablonos felsorolásai esetében. (A kávéházi látogatásait megörökítő naplórészletei tipikusan a következő szavakkal kezdődtek – és néha végződtek is –: „el Wolmuthoz, ott olvasás, kávézás, beszélgetés”.) Nem tartom valószínűnek, hogy szívesen látták volna – rövid távon sem – a népszerű, gyakran tömött kávéházban, ha semmit nem fogyaszt, ezért feltételezem, hogy a kávé (feketekávé) alapvetően A kávéházba járó budapesti kisember (1890–1891) 85
