Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Nagy Levente: Román kálvinista-pravoszláv hitviták a 17. századi katekizmusok tükrében
selni”, hisz Jézus Krisztus úgyis közbenjár értünk. Varlaam szerint azonban mi magunk lehetünk közbenjárók: bűnbűnatot kell tartanunk, meg kell gyónnunk bűneinket a lelkivezető papunknak, és utána az általa adott utasításokat kell követnünk.17 Természetesen azért Jézus is a segítségünkre van a közbenjáráskor. Igaz, hogy homályosan, de Varlaam szövegében mégis csak arról van szó, hogy nem csak Krisztus, hanem az egyház is lehet a közbenjárónk Istennél. A kátéban közölt Hiszekegy szövegében mindössze egy helyütt (látszólag lényegtelen kérdésben) talált kivetnivalót Varlaam. A „hiszem a közönséges kereszt yéni Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét”-részt György pópa a következő képpen fordította le: „hiszek egy keresztény Anyaszentegyházat, és a szentek egyes ségét” ( crezu o beserecă creștinească, și uniciune sfinților ). Az o beserecă kifejezést Varlaam úgy értelmezte, hogy az azt jelenti: egy bármilyen egyházat. Szerinte a helyes szöveg az lett volna, hogy într-una svântă și apostolească , azaz „ hiszek egy szent és apostoli egyházban”. Varlaam szerint az első két ökumenikus zsinaton megállapított Hiszekegy szövegéhez sem hozzátenni, sem elvenni nem lehet.18 Varlaamnak ez a „kötözködése” valójában ürügy volt arra, hogy elmondja kritikai véleményét a protestáns egyházról. Ezekben sok pontatlan és félremagyarázott értesülés is van, de kiválóan jelzik azt, hogy milyen kép élt a Kárpátokon túli román klérus tagjaiban a reformációról. Varlaam szerint „az apostolok azt tanítják, hogy a tisztaság előbbre való a házas ságnál, de ők [a kálvinisták] mindenkit [sic!] házasságra kényszerítenek. Az aposto lok azt tanítják, hogy a papoknak csak egy feleségük legyen, de ők akár hetet is vesznek maguknak, és még úgy is papok maradhatnak. Az apostolok azt tanítják, hogy ha valaki beteg, akkor hívjanak hozzá papot, hogy az imádkozzon érette, és megkenje olajjal, de erre ők azt mondják: mind csak semmi az. Az apostolok azt tanítják, hogy a jócselekedetek nélkül a hit halott, de ők azt mondják, hogy nem kellenek a jócselekedetek, mert pusztán a hit is elegendő. Az apostolok azt tanítják, hogy a jeles isteni napok környékén imádkozzunk és böjtöljünk, ők erre is azt mondják: csak semmi az. Az apostolok azt tanítják, hogy tartsunk bűnbánatot és gyónjuk, de szerintük az is csak semmi. Az apostolok azt tanítják, hogy a rossz nem Istentől való, de ők azt mondják, hogy a rossz is Istentől ered, ahogy az ember munkája [szenve dése] is. Ilyen sötét és Isten előtt utálatos tanításokat még a pogány törökök és tatá rok sem vallanak. Nem a szent evangéliumot követik hát a kálvinisták és a lutheránusok, és nem járnak az apostolok útján sem, hanem a Szentírás, a szent evangéliumok és az apostolok ellenségeinek görbe útjain járnak.”19 Túl azon, hogy az apostolok sehol nem tanították azt és úgy, mint amiről Varlaam itt beszél, a moldvai főpap a protestáns tanításokat is jócskán leegyszerűsí-Román kálvinista–pravoszláv hitviták a 17. századi katekizmusok tükrében 69 17Catechismus religionis christianae . Gyulafehérvár, 1638, 13.; Bariţiu: i.m. 35–36.; Varlaam: i. m . 206–207. 18Catechismus ... 17.; Baritiu: i. m. 36.; Varlaam: i. m. 209. 19Varlaam: i. m. 211.
