Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Nagy Levente: Román kálvinista-pravoszláv hitviták a 17. századi katekizmusok tükrében
fehérvári latin–magyar kétnyelvű kiadása volt. Ez nem más, mint a Heidelbergi Káté iskolai használatra szánt kivonata. A káté első latin nyelvű válatozatát, amely 1634-ben Gyulafehérvárott jelent meg, Johann Heinrich Alsted állította össze. 1636-ban jelent meg először latin–magyar kétnyelvű kiadásban, sajnos a magyar fordító nevét nem ismerjük.15 Tamás Lajos azt is hitelt érdemlően bizonyította, miszerint a román fordító a magyar változatot és nem a latint használta forrásszövegként, jóllehet a Varlaam által közölt címleírásban az áll, hogy latin és szláv nyelvből készült a fordítás Varlaam válasza jó példa arra, hogy mit és mennyit értett meg egy román főpap a kálvinista tanításokból a 17. század közepén. A kálvinista káté kilencedik kérdésében például arról van szó, hogy a bűnös ember kiengesztelheti-e egymaga Istent. „9. Eleget tehetünk-é mi magunk által? Semmi részből nem: sőt inkább napról napra adósságunkat öregbítten öregbítjük” – áll a kálvinista kátéban. Varlaam ezt a rész úgy értelmezte, hogy az arra tanít, miszerint az embernek nem is kell harcolnia a bűnnel, mert úgysem tud ellene tenni semmit. Hosszan értekezett arról, hogy a bűnnek három fázisa van: elsőként a bűn megfogan a szívben és a gondolatban, ennek következtében az emberben megfogan a vágy, hogy bűnt kövessen el, harmadik fázisként pedig el is követi a bűnt. Varlaam szerint csak az első fázis jellemző minden emberre, mert mindenkiben megfoganhat a bűn gondolata, de az igazi keresztény harcol az ellen, így nem születik meg benne a vágy és nem is követi el a bűnt. A bűnös gondolat azonban még nem halálos bűn, azt Isten minden további nélkül megbocsátja, ha nem születik belőle bűnös tett.16 A magyar–latin káténak ebben a részében azonban nem a bűn elleni harcról van szó, hanem arról, hogy a bűnbeesés következtében az ember saját maga, saját bűnének eltörléséért nem járhat közben Istennél. Ezt csak Jézus Krisztus teheti meg. Részletesen foglalkozik Varlaam a káté tizedik kérdésével is. „10. Minemű köz benjárót kell tehát keresnünk, aki által eleget tegyünk? Aki valóságos ember is ugyan és tökéletesen igaz, de egyszermind igaz Isten is légyen. (Ezsaiás 7. 14. Íme egy szűz fogad az ő méhében és szül fiat és nevezd azt Immanuelnek, velönk Istennek.) 10. Kicsoda pedig az a közbenjáró? A mi urunk Jézus Krisztus.” Ez Varlaam szerint a kálvinisták számára azt jelenti, hogy „csak üljünk és ne csi náljunk semmit”, mert nekünk „ nem kell semmit fáradozni és semmi kínokat elvi A reformáció és magyarországi öröksége 68 15Tamás Lajos kételkedett abban, hogy a káté latin nyelvű részének Alsted lett volna az összeállítója. Az első (1634. évi) kiadás végén az Alsted által írt utószó azonban Tamásnak ellentmond. A magyar szakirodalomban is egyhangúlag Alstednek tulajdonítják a latin nyelvű szöveg összeállítását. Lásd Tamás Lajos: Fogarasi István kátéja. Fejezet a bánsági és hunyadmegyei ruménség művelődéstörténetéből. Kolozsvár, 1942, 9–10.; V. Ecsedy Judit: A gyulafehérvári fejedelemi nyomda első korszaka (1623–1636). Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve , 1974–1975, 349– 421.; Viskolcz Noémi: Johann Heinrich Bisterfeld és a gyulafehérvári tankönyvkiadás a XVII. században. Magyar Könyvszemle , 2002. 3. sz. 249–271. 16George Baritiu: Catechismulu calvinescu inpusu clerului si poporului romanescu sub domnia prin cipiloru Georgiu Rákoczy I. si II.. Sibiu, 1879, 35.; Varlaam: i. m. 200–203.
