Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Nagy Levente: Román kálvinista-pravoszláv hitviták a 17. századi katekizmusok tükrében
szóló részt másolta le, és azt is csak töredékesen. A Keresztény és Luther dialógusával kezdődő műből lassan kiszorul Luther, és egy idő után már csak a Keresztény téziseit olvashatjuk. Luther (Liutor ) első ellenvetése a keresztimádással szemben a Spunerea legiei szerzője szerint az, hogy nem a kereszt szenvedett s kínoztatott, hanem Krisztus, – miért kell tehát akkor a keresztet tisztelni? A Keresztény, kissé zavarosan, azzal érvel, hogy a kereszt Krisztus halála, és mivel Pál apostol azt írja, hogy „akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg” (Róm 6, 3), ezért valójában a keresztben keresztelkedtünk meg, így tisztelni kell azt. Luther viszont azt mondja erre, nem a keresztben keresztelkedtünk meg, sőt, Jézus azzal a mondásával, miszerint „Atyám múljon el tőlem ez a pohár ” (Máté, 26, 42), azt fejezte ki, hogy számára a megfeszítés rossz és utálatos dolog volt. Nem tudni, honnan vette a román szerző azt, hogy a protestánsok közül valaki is így értelmezte volna a szóban forgó igehelyet, mindenesetre ezzel kiválóan cáfolható érvet adott ellenfele szájába. Nem is késik a Keresztény kifejteni azt, hogy Krisztus a gecsemáni kertben mondott imádságával nem a keresztre feszítés elől szeretett volna menekülni. Ebben az igerészben ugyanis arról van szó, hogy Krisztusnak csupán emberi természete félt a kereszttől, ezért azt levetette, és utána vállalta a kereszthalált, hogy bebizonyítsa: nem volt csaló.8 Nehezebben megválaszolhatónak tűnik a Keresztény számára Luthernek azon ellenvetése, hogy miért kell a fa előtt térdet hajtani, amikor Isten sehol sem kéri ezt, ráadásul nem a kereszt, hanem Krisztus halála békítette ki Istent az emberrel. A Keresztény szerint a kereszt eszköz volt a megváltás művében. Krisztus a kereszttel, annak segítségével szabadított meg minket az ördög rabságából.9 Ezek után ismét könnyen cáfolható érveket ad Luther szájába a szerző: ha a zsidók a keresztre feszítést a legszégyenteljesebb halálnak tartották, akkor Jézus vajon miért nem szégyenkezett miatta? Erre a Keresztény válasza: igaz, hogy a zsidók a kereszttel a legbecstelenebb halált szimbolizálták, de Krisztus halála megszentelte azt. A kereszt Krisztusig a régi törvény átkát jelképezte, de az új törvényben Krisztus, aki maga lett átokká, megváltotta az embert ebből az átokból.10 Azért tiszteljük hát a keresz tet, mondja a szerző, itt már a saját és nem a Keresztény nevében, mert „Krisztus vére a kereszten folyt ki, és a kereszttel békítette össze az eget a földdel [...] . Ezért, aki megtagadja a keresztet, Krisztus halálát és vérét tagadja meg. És ha mindezért minket ti gúnyoltok, és azt mondjátok, hogy a mi hitünk egy darab fában vagyon, akkor te ezt feleld nekik: mondd csak, ó, Luther, mondd, vajon a császári vagy királyi zászlót miért tisztelitek? Vajon csak a vászonért? Nemde inkább a vászon által képviselt császári hatalom avagy a király győzedelmes fegyvere előtt hajoltok meg? A fegyvert sem a vasért, hanem a benne levő királyi erőért tiszteljük. Ahogy tehát sem A reformáció és magyarországi öröksége 66 8 Uo. fol. 51r–52v. 9 Uo. fol. 52v–53v. 10Uo. fol. 60r–60v.
