Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Tuza Csilla: Vallási ellentétek a magyar céhes életben a 18. században
hez.34 Annál is inkább megerősödött ez az álláspontja, mivel a helytartótanács vizs gálata során Eperjesen egy igen érdekes és kaotikus ügyet tártak fel. Az ágostai hitvallású céhmesterek közül igen sokan megtagadták a katolikus körmeneteken való részvételt, ami miatt viaszbüntetést kellett volna fizetniük, ezt azonban megtagadták. Igazán botrányossá akkor vált az ügy, amikor ezek a céhmesterek a városi tanácsba kerülvén nem voltak hajlandóak letenni a Szűz Máriát és a katolikus szentek neveit tartalmazó esküt a királynőre, és ezért börtönbe zárták őket. A helytartótanács Timon József helytartótanácsi tanácsost küldte ki a helyszínre jelentéstételre, aki megállapította: céhmesterként büntetést kell ugyan fizetniük, mivel a körmeneten való részvétel minden céhtag számára felekezettől függetlenül kötelező, megválasztott városi tanácsosként viszont nem büntethetőek és nem börtönözhetők be.35 Az 1761 folyamán indított vizsgálat végül évekig elhúzódott, mivel a céhlevelek bekérése, az új privilégiumlevelek kiadása hosszabb időt vett igénybe. 1764-re úgy tűnt, a folyamat a végéhez közeledik. Július 6-án Gosztonyi István benyújtotta Mária Teréziának Projectum regulandorum Articulorum cehalium címmel az egy séges céhprivilégiumokról készült tervezetét.36 A tervezetet néhány helyen átfogal mazva, de a lényegét tekintve Mária Terézia változatlan formában elfogadta, és 1764. augusztus 1-jén királyi rendeletként kiadta.37 A vallási pontokra vonatkozó an a rendelet meghatározta, hogy a céhek hogyan és milyen kísérettel, felszereléssel, létszámban stb. vegyenek részt a katolikus körmeneteken, miséken. A miséken való részvétel minden céhtag és legény, inas számára kötelező volt vallási hovatartozásra való tekintet nélkül. Általában a céheket ebben az esetben a rendelet meghagyta a korábban kialakult gyakorlatukban.38 A protestáns céhtagok számára tehát az 1761–1764 között lezajlott céhszabályozás sem hozott igazi megoldást. Mi sem mutatja ezt jobban, mint Bazin város példája, amelynek magisztrátusa 1761-ben a céhes vizsgálatok megindulásakor kérte a helytartótanácsot, engedjék el a protestáns céhtagok büntetését, amit a körmenetek elmulasztásáért kiszabtak rájuk. Ez a büntetés ugyanis 1751 óta ekkorra már összesen 400 Ft-ra rúgott. A helytartótanács ezt a büntetést végül is csak 1771-ben engedte el, húsz évig tartó vita és tíz évig zajló levelezés után.39 Vallási ellentétek a magyar céhes életben a 18. században 59 34„Observandum: Ubi contubernia potissimum mere romano-catholica obligationem comitandi teophoricas processiones ad alias etiam diebus quippe ab ecclesia praestitutis pro consuetudine loci servari solitas extensum habere cuperent, aut id ipsum privilegio jam insertum haberent, ultro etiam penes usum et consuetudinem relinquenda esse censerem exemplo a recentioribus etiam privilegijs desumpto.” MNL OL C 25 Idealia No. 3. 35MNL OL C 25 Lad. D Fasc. 5. No. 1. Eperjes. 36MNL OL C 25 Idealia No. 3. 1764. – Projectum. 37MNL OL C 25 Idealia No. 3. 1764. – Supplementum. A rendelet kiadására, értékelésére lásd Tuza: Állami céhpolitika... i. m. 38„...quemadmodum haec et simila omnino salutaria sunt, porbationemque merentur, ita in iis porro quoque relinquantur.” MNL OL C 25 Idealia No. 3. 1764. – Supplementum. 39 MNL OL C 25 Lad. D Fasc. 2. No. 1. Bazin.
