Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Irodalom - Kémtörténet másként (Majtényi György - Mikó Zsuzsanna - Szabó Csaba [szerk.]: Kémek, korok, életek. Erica Glaser Wallach és Noel H. Field története) Tabajdi Gábor
xió (amelynek címzettje a kommunista „felettes én”: a Párt), vagy az élet végéig tartó bizonyításkényszerből fakadó levelek. Sőt maguk a forrásszövegek is ebbe az irányba terelhetik a kutatók vagy az olvasók gondolatait. Magának Fieldnek a reflexiói is segítenek a korszellem megragadásában: például amikor arról értekezik, hogy a húszas évektől szinte „járvány” volt a pszichoanalízis az elvtársak körében is. Bár hozzátehetjük, hogy a tudomány „pártosságának” fontosságáról elmélkedik ettől néhány bekezdésnyire. A kötetben olvasható tanulmány a szövegekből megragadható jelenségeket Freud, Jung vagy éppen Erikson téziseivel világítja meg, a pszichológia eszköztárából választott elemek a kognitív disszonancia leírásától a „Rubasov-elméletig” tartanak. Mindez jól illeszkedik a kémkedés motivációjával kapcsolatos nyers jegyzőkönyvi szövegekhez is. Másfelől a közölt szövegek lényegében az életutak folyamatos újraírásáról, újraalkotásáról (konstruálásáról) szólnak. Tulajdonképpen a két élettörténetnek a kommunista (sztálini) identitáshoz való viszonya a közölt szövegek központi problémája. Mindezzel együtt a kötet tartalma egy színes válogatás a különböző levéltárak, hazai és külföldi gyűjtemények irataiból. A bő tucatnyi dokumentum(együttes) (közlése révén) időrendben vagy külön-külön is olvasható: iskolai dolgozat, útirajz, kihallgatási jegyzőkönyv, megfigyelési dokumentum, interjú, bizottsági jelentés, magánlevelek, vagy éppen nekrológok. Az igényes forráskiadás lehetővé teszi a többszörös perspektívaváltást. Látszólag egyenes pályaívek (sorsok) rajzolódnak ki, ám talán a (kényszerű) újraírás nyomán keletkező újabb változatok szemléltetik leginkább, hogy az ilyen elbeszélések miként keretezhetők át, mennyiben konstruáltak. Noel Field és Erica Glaser Wallach története a történelem színpadán a rivaldafénybe kerülés, majd az elszürkülés története. A korszak és a közvetlen történet iránt érdeklődő olvasó számára talán ez biztosítja leginkább az olvasmány (a kibontakozó történelmi dráma) dinamikáját. Praktikus szempontból közelítve a kötethez, annak erényei közé számítható a befogadható terjedelem, a gondos lábjegyzetelés és a gazdag képanyag. A hagyatékban fennmaradt felvételek a polgári világtól a kádári és amerikai kispolgári létig jelenítik meg a főhősök sorsát. Ugyanakkor beszédes a képek és egyéb dokumentumok hiánya is: például, hogy a börtön- és lágerévekről készült felvételek, egyes per- vagy megfigyelési iratok nem állnak rendelkezésünkre. Meglehet, hogy erről talán a korszak szakértőjeként, vezető levéltárosként érdemes lett volna néhány bekezdésben áttekintést adni. Az állambiztonság tevékenysége, a propaganda működése és a korabeli történetírás összefüggései a Field/Rajk-ügyben az átlagosnál jobban dokumentáltak a Belügyminisztériumban kialakított „zárt irattárnak” köszönhetően.2 Irodalom 509 2 Ezzel kapcsolatban lásd Tabajdi Gábor: Állambiztonság – propaganda – történetírás. Töredékek az állambiztonsági irattár működésének történetéhez (1965–1980). Betekintő , 2009. 2. sz. http://www.betekinto.hu/sites/default/files/betekinto-szamok/2009_2_tabajdi.pdf
