Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Irodalom - „Archivio Casaroli” - a Casaroli-levéltár (Somorjai Ádám OSB: Nuove fonti per la causa Mindszenty nelle carte Casaroli 1962-1995 / Újabb Mindszenty- források Agostino Casaroli levéltári hagyatékában) Szabó Csaba
bad megfeledkezni az első nyilvános publikációról. Maga Agostino Casaroli is a rendelkezésére álló iratokból dolgozva adta közre magyarul is megjelent könyvét.5 A széles körben ismertté vált iratoknak a titkos minősítése tehát tarthatatlanná vált a vatikáni beszállítást követően, ezért a Casaroli-hagyaték nem a Titkos Levél -tár ban, hanem az Államtitkárság Történeti Levéltárában került elhelyezésre. Azon -ban ez csakis azokra az iratokra vonatkozik, amelyeket Casaroli a hivatali működése során magánál tartott, amelyekből dolgozott, amelyek kikerültek a vatikáni hivatalos ügymenetből. Mindazon iratok, amelyek a Vatikán hivatalaiban keletkeztek és maradtak megőrizve, továbbra is titkosak. A vatikáni Ostpolitik tehát majd csak akkor lesz egészében kutatható és feldolgozható, ha a Casaroli-féle titkos aktákat is, no meg a lengyel, cseh-szlovák, magyar, bolgár, jugoszláv levéltárak vonatkozó forrásait, és különösképpen a moszkvai levéltárak ma még alig ismert dokumentumait is megismerhetik az érdeklődők. Somorjai Ádám új könyve tehát csak azokat a Casaroli-iratokat tartalmazza, amelyek a bíboros halálát követő évtizedben ismertté váltak, és most nemrég a Vatikáni Államtitkárság Levéltárában kerültek elhelyezésre. Mégsem lehet azt mondani, hogy akkor ez a kiadvány most érdektelen lenne. Egyáltalán nem! A kötetnek éppen az az érdeme, hogy pontosan leírja, bemutatja a Casaroli-fondot, ahogyan az a Vatikáni Levéltárban elérhető. Most ráadásul magyarul és olaszul is olvasható a jegyzék. Ezen túlmenően a METEM Könyvek 88. kötetében, 60 oldalon, 11 dokumentum segítségével követhetjük a magyar és vatikáni eseményeket 1962-től (csak utalunk ennek az évnek az egyházpolitikai jelentőségére: a II. Vati ká -ni Zsinat első ülésszakára, a vatikáni–magyar kapcsolatfelvételre) 1971-ig, Mindszenty József bíboros Magyarországról való távozásáig. * A bemutatott levéltári hagyatékot az olasz szakirodalom „Archivio Casaroli”nak (Casaroli-Levéltár) nevezte el. A levéltáros számára rendkívül tanulságos a Casaroli-iratok sorsa. Ebben az esetben is az történt, hogy egy hivatali feladatokat ellátó személy (illetve annak örököse) a működése során keletkezett magániratait, amelyek a személyének és nem a hivatalának szóltak, összekeverte a hivatalos tevékenysége során keletkezett iratokkal. Ez a hozzáállás nem példa nélküli sajnos Magyarországon sem. Ortutay Gyula néprajztudós, volt kultuszminiszter a különböző közfeladatai lejártával, az általa kezelt köziratokat egyszerűen hazavitte, haláláig saját tulajdonaként kezelte. A dokumentumok 1978-ban bekerültek ugyan az Új Magyar Központi Levéltárba, de „zárt letétként”, azaz a kutatás elől elzárt iratokként a levéltár munkatársai csak őrizhették, de nem rendezhették azokat. A letét lejárta után, 2003-ban, a politikus örökösei tévesen úgy vélték, szabadon rendelkezhetnek Irodalom 505 5 Agostino Casaroli: A türelem vértanúsága. A Szentszék és a kommunista államok (1963–1989) . Budapest, 2001.
