Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Irodalom - Az újkor oklevél- és irattana - osztrák szemmel (Michael Hochedlinger: Aktenkunde. Urkunden- und Aktenlehre der Neuzeit) Kulcsár Krisztina
alatt elhelyezett CD-melléklet iratok digitalizált képeit és egyéb adatokat tartalmaz, amelyek így jobban elősegítik a példák megértését, továbbá hasznos segítséget nyújtanak az oktatásban. A CD-ROM-on 17 fejezetre osztva találhatók meg a kiválogatott iratok (amelyek jegyzékét maga a kötet is felsorolja: 257–271), a példagyűjtemény jól láthatóan különféle irattípusokból és különböző időszakokból lett összeállítva. A könyv megfelelő oldalán egy kis CD-kép szolgál jelzésül, és az irat sorszáma mutatja, melyik képet kell megnyitni, hogy a szövegben jellemzett iratot digitálisan megnézhessük. Az iratok irattípusok szerint kereshetők, és fejezetenként sorszámozva lettek, az irat képe is e szerint található meg – tehát nem a jelzet szolgál az azonosításra. A 101 darab, 1483 és 1978 közötti dokumentum mindegyikét az Österreichisches Staatsarchiv őrzi, de még az elektronikus nyilvántartási rendszerük (a scopeArchiv ) bevezetése előtti jelzeteket adják meg. A CD-ROM tar talmazza általában a szkennelt irat felvételét, hosszabb terjedelműek esetében azonban csak a releváns oldalak képét. Az átiratok természetesen nem találhatók meg, ellenben olvashatók az irat jellemzői, a keletkezéssel kapcsolatos tudnivalók, belső és külső jellemzőik, részben szöveges, részben „táblázatos” formában. Ezek a példák és a függelékben (236) elhelyezett kérdőív (amelynek általános osztályozási kritériumai mankóul szolgálnak az iratok meghatározásához, a források belső és külső ismertetőjegyeinek megállapításához) nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a forráselemzés valóban elemzés legyen és ne csupán forrásismertetés. Úgy vélem, az előzőekben ismertetett kötet nagy értéke nem csak abban áll, hogy kellő alapossággal, részletességgel és történeti fejlődésükben tárgyalja a kora újkori és újkori hivatali iratokat, a tömegesen keletkezett iratok jellemzőit, az egykorú iratkezelést, és ezáltal az általános megállapításokon túlmutatva apró adatokat és nélkülözhetetlen adalékokat nyújt az iratok feltáráshoz. Az adatgazdagsága mellett hasonlóan fontos erénye a szakszerűség. A szerző, Michael Hochedlinger egyrészt levéltáros, és maga is elvégezte a levéltáros-képzést Bécsben, így tisztában van a fogalmakkal, nap mint nap találkozik az ügyiratokkal, az ügyviteli feljegyzésekkel, azokat nem csupán „hírből” ismeri, hanem tapasztalatait és ismeretanyagát a gyakorlatban szerezte meg. Másrészt mint kutató és a 18. század elismert és neves történésze, maga is használ és kutat hivatali iratokat, amelyek külső és belső jellemzői fontos információkkal szolgálnak egy-egy történeti probléma megértéséhez. Harmadrészt kiemelendő a kötet közérthetősége: a szerző évekig oktatott Bécsben az Institut für Österreichische Geschichtsforschung kurzusain, így az itt közölt isme retek átadási gyakorlatát maga is kipróbálta. Csak remélhetjük, hogy ezeket az ismereteket a kötetet forgatók is hasznosítani fogják – de még inkább azt, hogy valamikor Magyarországon is elkészül egy hasonló alapossággal megírt, a gyakorlati példákat szem előtt tartó, nélkülözhetetlen irattani kézikönyv, amely a magyar sajátosságokra helyezi a hangsúlyt, és figyelembe veszi Hochedlinger könyvének eredményeit. Kulcsár Krisztina Irodalom 467
