Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Mérleg - A tematikus történeti kutatások lehetőségei a Magyar Nemzeti Levéltárban. Műhelytanácskozás
tárására sarkall az a tény is, hogy 2009-ben az addig elkészített 16–18. századi vármegyei jegyzőkönyvek regesztái DVD-n is megjelentek. Túlzás nélkül állítható, a vármegyei közgyűlési és törvénykezési jegyzőkönyvek egységes módszertani elveken nyugvó regesztaformájú kiadása a magyar levéltárügy egyik legnagyobb integratív vállalkozása volt, ami napjainkban is tart. Köszönet érte az abban részt vett és részt vevő összes Kollégának. E vállalkozás fontosságát és egyben életképességét kitűnően illusztrálja az a tény, hogy több mai MNL-tagintézmény töretlenül folytatja ezeknek a kiadványoknak a megjelentetését. Valójában az lenne a megnyugtató – és egy esetleges jövőbeni cél –, ha egy nemzetközi együttműködés keretében a mai Szlovákia területén fekvő történeti vármegyék iratanyagára is kiterjedhetne ez a forráskutatás, forrásfeltárás és -feldolgozás, időben pedig megfontolandó lenne a 18–19. század fordulójáig eljutni a munkával. Az 1848-at megelőző forrásbázison a legnagyobb szabású közös projektek a Mária Terézia kori úrbérrendezés ún. kilenc kérdőpontjára adott válaszokhoz kapcsolódtak, kiterjesztésük ma is aktuális. Egy vármegye szintjén Wellmann Imre munkája hívta fel először e forrás értékére a figyelmet (A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásainak tükrében. Budapest, 1967). Több évtized elteltével elsősorban a kelet- és az észak-magyarországi megyék forráskutatását, forrásfeltárását jellemezte e források közzététele, történeti, etnográfiai elemzése. Elsősorban az árucsere, a migráció, az agrárgazdálkodás, a piackörzetek, a piacközpontok tekintetében folytak a vizsgálatok. (Takács Péter, Viga Gyula és a szlavista Udvardi István forrásközléseit, elemzéseit kell elsősorban kie melnünk.) A forrástípus keletkezéstörténetét, forrásértékét PhD-disszertáció formájában Horváth Zita dolgozta fel (Miskolc, 2001). Ugyanakkor egy dunántúli nagy törvényhatóság, Zala megye három járásának vallomásait is ő tette közzé. A több évtizedre visszatekintő munkák ellenére ez is egy napjainkig befejezetlen nagyprojekt; a további folytatás lehetőségét érzékelteti – megfelelő forrásadottságok esetén csak a Dunántúlon – Tolna, Baranya, Somogy, Vas, Veszprém, Komárom, Győr, Moson megyék máig kiadatlan forrásainak hosszú sora. Az 1848 előtti forrástípusok közül a reformkori országgyűlési követutasítások és követi végjelentések összegyűjtése, egységes szempontok szerinti megjelentetése lehetne egy olyan általános közös program, amelyben Borsod és Zala megye feltárásait követően szinte minden megyei levéltár részt tudna venni. Ugyanakkor azt is illik megjegyezni, hogy az e forrástípus feltárásában rejlő lehetőségekre egy kéziratban maradt munkában már az 1960-as években Bónis György és Degré Alajos felhívták a szakma figyelmét. A fentiekben elsősorban az 1848 előtti narratív forrásokra fókuszáltam. Természetesen a különböző típusú adóösszeírások, anyakönyvek más típusú, tőlem távolabb álló adatbázis-építéshez köthető közös munkát tesznek lehetővé. Bármilyen hihetetlen, de a burgenlandi történetkutatás az 1950-es, 1960-as évtizedtől nagy figyelmet fordított a magyarországi levéltárakban a Nyugat-A tematikus történeti kutatások lehetőségei a Magyar Nemzeti Levéltárban – Műhelytanácskozás 459
