Levéltári Közlemények, 88. (2017)

Mérleg - A tematikus történeti kutatások lehetőségei a Magyar Nemzeti Levéltárban. Műhelytanácskozás

módszeresen és nagy gonddal összegyűjtött cédulaanyag tartalmának egy igen jelentős része nem került be ezekbe a kötetekbe. Ezek a cédulák, a tulajdonképpeni katalógus, rendelkezésünkre áll a LOK levéltári iratai között. A tervezett kataszter forrástípusának, az összeírásnak a

munkadefinícióját a

következőképpen határozhatjuk meg: olyan, időről időre változó időszakonként (rendszeresen de nem folyamatosan), vagy alkalmilag készített különböző célú nyilvántartás, amely az összeírt személyeket nevük szerint tartalmazza. (Nem ide tartoznak a folyamatos regisztráció dokumentumai: anyakönyvek, törzskönyvek – bár ez további pontos elhatárolást és indoklást kíván). Az alapkritérium a személynév és a minimális névazonosító adat (pl. lakhely, egyéb illetékességi település és megye) megléte az összeírásban. Ezek ugyanis lehetővé teszik a név szerinti adatkapcsolás (record linkage

) műveletét, amely révén megsokszorozható az egyes

dokumentumok adattartalmának információértéke, és így további módszeres lépések által valóságos történeti adatbank hozható létre. A fentiek szerint meghatározott összeírások főbb kategóriái

a következők:

•általános népösszeírások: lélekösszeírás, népszámlálás (és ennek változatai);

•privilegizáltak összeírásai: nemes, polgár, más kiváltságolt réteg;

•vallási és etnikai csoportok összeírásai: zsidók, cigányok stb.;

•úrbéri összeírás, tabellák;

•vagyoni és adóösszeírások;

•katonai összeírás, katonaállítási lajstromok;

•választói (virilis) összeírások.

Lényeges megkülönböztető tényező a források keletkezése: ezeket ugyanis országos, területi vagy helyi érvénnyel készítették, így az egyes összeírásoknak különböző adattartalmú, illetve adatpontosságú szintjei vannak. E szinteknek és változatoknak az MNL-szintű nyilvántartása, illetve összeillesztése is a kataszter kiemelt feladata lenne. A kataszter segítségével ilyen módon nagymértékben összekapcsolhatóvá válik az adatfajták országos, regionális és lokális dimenziója, ami által a nemzeti és a helytörténetírás eddiginél szorosabb kapcsolata jöhet létre, valamint ezen keresztül a nemzetközi összehasonlítások előtt is megnyílhat a tér a források megadott szempontok szerinti pontos kiválasztásával. További lényeges szempont az is, hogy a szóban forgó összeírások jelentős része korábban mikrofilmezésre került, ezek többes példányainak felhasználásával az összeírások tartalmának szisztematikus meghatározása széles hozzáféréssel megkezdhető és jórészt elvégezhető. Az érdemi hasznosítás és a mind hatékonyabb felhasználás természetesen a már létrejött digitális állományokkal és adatbázisokkal való összekapcsolás révén biztosítható, a kiépítés alatt álló névterek pedig kiemelt szerepet kapnának mindebben. Mindenképpen említenünk szükséges azt is, hogy egyéb irattípusok, mint például az Erdész Ádám által nemrég említett (személyes) A tematikus történeti kutatások lehetőségei a Magyar Nemzeti Levéltárban – Műhelytanácskozás

451