Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Mérleg - A tematikus történeti kutatások lehetőségei a Magyar Nemzeti Levéltárban. Műhelytanácskozás
kor a helyi történészek ki akarták adni Debrecen történetét öt kötetben. A kötetek fordítójának, Balogh Istvánnak nem volt könnyű dolga, hiszen csak az 1920-ban, a Történeti Társulat által kiadott utasításra támaszkodhatott. Jómagam közel 20 éve kapcsolódtam be a munkába, mégpedig az 1606. évi jegyzőkönyv fordításával. Az első fennmaradt jegyzőkönyv 1547-ből származik, és 1848-ig, kevés kivétellel, a többi is megtalálható levéltárunkban. A jegyzőkönyvek feldolgozása azonban sajnos nem egységes elvek alapján történt, jóllehet az alapelvek megegyeztek. Úgy gondolom, hogy a munkacsoport egyik feladata lehetne egy olyan adatbázis készítése, mely az áttekinthetőség kedvéért számba venné a már kiadott kora újkori és újkori jegyzőkönyveket a követ kező adatokkal: a szerkesztő neve, a forrás megnevezése, évköre, a kiadványsorozat megnevezése, a kiadás helye, ideje, terjedelme, a forrásközlés módja. Számba lehetne ugyanakkor venni a folyamatban lévő és a tervezett forrásközléseket is. Jóllehet a Művelődési Minisztérium már 1986-ban kiadta szabályzatát a jegyzőkönyvek feldolgozásának módjára vonatkozóan, s bár igen alaposan átgondolt szabályzatról van szó, a gyakorlatban azonban számos kérdés vetődött fel. Ezek tisztázására 2000-ben rendeztek konferenciát, ezt követően pedig több módszertani írás született, mégis jó lenne megvitatni a következő kérdéseket: •Mit adjunk ki? •Hogyan adjuk ki (teljes terjedelmű, részleges vagy kivonatos közlés)? •Kiknek készülnek a forráspublikációk (tudományos, népszerű vagy tudomá nyosan népszerű forrásközlés)? •Milyen szabályok legyenek érvényesek a magyar, a latin és a német nyelven írt források közlésénél (betűhű vagy átíró közlés, központozás, a szöveg tagolása, nagy- és kisbetűk használata, egybe- és különírás; rövidítések, számok, dátumok, keltezés írása, aláhúzások, kiemelések, hiány, rongálás vagy olvashatatlan rész jelölése, íráshibák javítása)? A kora újkori és újkori vármegyei és városi jegyzőkönyvek kiadásának MNL-szintű összefogása úgy vélem, igen nagy segítségére lenne nemcsak a már folya -matban lévő feltárásoknak, de talán ösztönzőleg hatna új sorozatok indítására is. E kiemelkedő értékű forrásanyag közlése ugyanis a magyar levéltárak értékmentő vállalkozása, hiszen e források közzétételével az egész magyar történetírásnak szolgálatot teszünk! Állományvédelmi szempontból is fontos kiadásuk, s még ennél is fontosabb, a kiemelkedő forrásanyag országos szakmai vérkeringésbe történő bekapcsolása. A tematikus történeti kutatások lehetőségei a Magyar Nemzeti Levéltárban – Műhelytanácskozás 449
